Világsztár trió a Fonóban
2021. november 13., szombat - Fonó Duplázó az Omer Klein Trio-val.
A Fonó Duplázó rendezvénysorozatában a szombat este második koncertje egy döbbenetesen jó produkciót hozott. Az európai turnéjában magyarországi helyszínként a Fonót választó Omer Klein Trio kápráztatta el a közönséget. A tizenkilenc helyszínt érintő turné Párizs Jazz Festival utáni és a bécsi Porgy and Bess előtti állomása volt a Fonó Budai Zeneház.
A legfrisebb, pár hete 2021 szeptemberében megjelent „Personal Belongings” albumuk bemutatója volt a koncert. A hanganyagot CD-n és LP-n is meg lehetett vásárolni a koncert után.
A zenekar vezetője, a zongorista Omer Klein szülei Magyarországról disszidáltak még az átkosban Izraelbe, ő már ott született. Tanult Amerikában Danilo Perez és Fred Hersch tanítványaként, Németországban pedig a „Sleepwalkers” albuma után megkapta a legjelentősebb zenei díjat, az ECHO-t. Jelenleg Berlinben él és alkot.
Eddig kilenc albuma jelent meg. A trió ebben a formában 2013 óta működik, bőgőn Haggai Cohen Milo, dobokon Amir Bressler játszott.
Bevezetőjében a koncertet nagyszüleinek ajánlotta és megköszönte a Fonó munkatársainak a kedves fogadtatást. A három rendkívül szerény muzsikus olyan energiákkal kezdte meg a koncertet, hogy a hallgatóknak a lélegzete is elállt. És ez a feszültség és magas hőfok a koncert egészét jellemezte. Nagyon komplex, szimfonikus zenekar gazdagságú komponáltság, csipkeszerűen finom és gazdag részletek, drámai csúcspontok. Hihetetlen zongorabillentés a leheletfinom érintéstől a koppanós keménységig, klasszikus hangzás és cimbalmot, egzotikus, keleti népi hangszereket idéző virtuóz, de éterien könnyed játékmód. Ez jellemezi Omer Klein Keith Jarrett-hez hasonlítható szerzeményeit és előadásmódját. Totális átéltség és szakmai alázat mindhárom zenész sajátja.
Ahogy Klein a zongorával vált eggyé muzsikálás közben, úgy a fantasztikus bőgős Haggai Cohen Milo a bőgőjével. Amir Bessler ritmusorgiáját kevés eszközzel, de kivételes ötletességgel és ritmikai sokszínűséggel érte el. Folymatosan felhívta magára a figyelmet a ritmusváltásaival és ezerszínű játékával, de dobszólója még a Fonó épületét is megemelte.
Mindhárom muzsikus a legnagyobbakra jellemző szerénységgel élte a fantasztikus kompozíciókat, koncertjük a jazz triók legnagyobbjainak összjátékát idézte. Klein zenéjében a Földközi tenger térségének minden zenei hatása felbukkan, a bolgár népzenei elemektől Észak-Afrika ritmusain át a Közel-Kelet népeinek mesés világáig. Ez tudatos vállalás is a részéről, ahogy nagyon szimpatikus, humoros, de komoly gondolatokkal is gazdag összekötő szövegei erről tanuskodtak. Varázslatos volt, ahogy a három muzsikus hangszerenként is szinte egy zenekar gazdagságával szólalt meg. Klein tényleg nagyon hasonló módon olvad eggyé a zenével és hangszerével, mint Keith Jarrett. És muzsikája is nagyon hasonló Jarrett lélekemelő kompozícióhoz, totalitásához és elbeszélő karatkteréhez.
Elhangzott egy gyönyörű szólózongora darab is, a barátnőjének, Viola-nak ajánlva. Volt francia filmzeneszerű kompozíció billegő balkézjátékkal és nagyívű, hangulat- és ritmusváltásokkal tűzdelt drámai darab is. De funky-s groove is a hatalmas dobszólóval. Haggai Cohen Milo bőgőszólói lehettek volna a koncert csúcspontjai, ha lett volna a koncertnek kevésbé izgalmas szakasza.
De a lírai balladák is olyan kidolgozottak voltak üresjárat és látszatmegoldások nélkül, hogy a figyelem nem lankadhatott a varázslat alatt. A ráadás a trió egy ikonikus kompozíciója volt egy korábbi lemezről, „Yemen” címen. Aki ott volt a Fonóban valószínüleg egyetért velem, hogy csodának lehettünk tanúi.
