A jazz harsonázás nagyjai - Curtis Fuller 8/12

Detroit híres az iparáról, itt volt a „Big Three”, a három legnagyobb autógyár is: a General Motors, a Fiat Chrysler és a Ford is. Ez utóbbi gyárban dolgozott egy jamaikai bevándorló, aki egy sajnálatos tüdőbetegség miatt bekövetkezett halála miatt nem lehetett tanúja születendő fia kiemelkedő zenei karrierjének és munkásságának.

Ez a tehetséges kisfiú, az 1932-ben született Curtis 9 éves koráig így az édesanyjával élhetett, aki ekkor szintén életét vesztette, így jezsuita árvaházba került, ami valljuk be, nem egy könnyű életkezdés.

Az egyik nővérnek köszönhetően aztán eljuthatott egy Illinois Jacquet koncertre, ahol lenyűgözte a harsonás, J.J. Johnson játéka.

16 éves korában maga is harsonázni kezdett, olyan kortársakkal tanulhatott együtt, mint Donald Byrd, Milt Jackson, vagy épp Thad Jones.1953-ban aztán besorozták, hogy a vietnámi háborúba küldjék, végül Cannonball és Nat Adderley zenekarába került.

Miután hazatért, egy Detroit-i zenekarban kezdett játszani. Később az együttes New York-ba tette a székhelyét, ahol Fuller is elkezdhette session zenész karrierjét. Többek között Miles Davis-szel is játszott, ekkor figyelt fel rá a Blue Note kiadó.

Később a Blue Note-nak köszönhetően olyan felvételeken szerepelt, mint John Coltrane „Blue Train”-je, de emellett Slide Hampton, Wayne Shorter, Lee Morgan, és Bud Powell lemezeken is.

Az egyik személyes kedvenc zenekarom, az Art Blakey and the Jazz Messengers harsonása lett 1961-ben, emellett koncertezett Dizzy Gillespie és Count Basie partnereként is.

Csodálatos a névsor tehát és a legendák közé emelkedett Curtis Fuller neve is, a jazz aranykorában zenélt a műfaj legjobbjaival.

Családja és a zenei közösség 2021-ben, 88 éves korában vesztette el, a nagyon nehéz életkezdés után egy értékes és gazdag életutat bejárva.