Egy este az elektronikával és három zenésszel

Két nap híján négy évvel ezelőtt volt előzőleg vendége a Budapest Jazz Clubnak a Scott Kinsey–Borlai Gergő–Hadrien Feraud Trio. Egy abszolút nemzetközi (amerikai-magyar-francia) összeállítású zenekar, szintetizátorra és a zenészek bravúros hangszertudására alapozott fúziós zene. Egy este két koncertet adtak, mindkettőre megtelt a nézőtér, kétség nem fér hozzá, hogy Magyarországon (is) van igény az ilyen típusú zenére.

Scott Kinsey a Tribal Tech nevű nyolcvanas-kilencvenes években létezett fúziós zenekarban tűnt fel. A szintetizátorok és egyéb elektronikus eszközök kezelése mellett még némi vokálozás is belefért előadói kapacitásába. A hozzáértők a fényképek nézegetése közben találgathatják, hogy melyik berendezés milyen célt szolgál, ja és a vokál is elektronikus modulátorokon keresztül szólalt meg.

Borlai Gergő komoly karriert épített fel azóta, hogy egészen fiatalon fellépett a „Jazz a Márványteremben” sorozat egyik koncertjén. (Csak 1995 tavaszán 5 (öt!) különböző formációval léptettem fel, amiért az egyik rádiós szerkesztő egyenesen a Magyar Rádió akkori elnökénél, Szirányi Jánosnál jelentett fel, mondván:”A Maloschik nem ért hozzá, különben hogyan lehetne egy nem egészen 17 éves gyereket ilyen kiemelten kezelni!”. – A szerk.)

Saját lemezeket készít, Frank Gambela gitáros zenekarával turnézott mostanában Európában (a bécsi Porgy & Bess-ben adott koncertjüket a neten is követni lehetett), november 4-én a Müpa-ban lépett fel Tátrai Tiborral és a godfater zenekarral.

Hadrien Feraud basszusgitáros akkor került a figyelem középpontjába, mikor Chick Corea-val és John McLaughlin-nal játszott. Bevallom, elsősorban az Ő játékára voltam elsősorban kíváncsi a koncerten. Hiába, mi hajdanán lemaradtunk az első basszusgitáros zseni, Jaco Pastorius koncertjeiről, legalább az újabbak művészetét élvezzük. Több, mint jó, ahogy játszik az öthúros basszusgitárján, továbbá külön dicséret illeti azért, hogy tőle hallhattuk a legkevesebb hatásvadászó megoldást a koncert folyamán.

A koncerten a programfüzet szerint néhány Joe Zawinul kompozíció mellett Scott Kinsey és Borlai Gergő szerzeményei voltak hallhatók. A konferanszié szerepét ellátó Kinsey a zenekar bemutatására és némi humorizálásra szorítkozott, az eljátszott darabok címeit nem osztotta meg a közönséggel.

60 perc nulla nulla másodperckor, a leggyorsabb és leghangosabb szám után befejezték a tervezett koncertet, de kitartó tapsolás után még visszajöttek egy 10 perces ráadásra.

A kétkoncertes esteken ilyen hosszúságú szokott lenni egy fellépés hossza, a kijáratnál már gyülekeztek a második felvonás nézői. Szerintem érdemes a zenekart újra és újra meghívni, a telt ház garantált.

A koncertről hiányzókat a 2018-as fellépés neten található három részletével tudom kárpótolni:

Kinsey–Borlai–Feraud Trio BJC 2018. november 9.

https://www.youtube.com/watch?v=pQCfl5R41mk&t=6s

https://www.youtube.com/watch?v=W_bfmljHOJ4

https://www.youtube.com/watch?v=UbSj7OPTSAw