A virtuozitás dicsérete - KRIZ és Jesús Molina közös koncertje a MüPában
A nagy érdeklődés árulkodó volt, másfél hónappal a koncert előtt már nem lehetett jegyet kapni, hamar meglett a teltház KRIZ és Jesús Molina közös koncertjére. Az izgalom érthető volt, hogy is lehetne a jazz kedvelőinek közömbös, hogy először jár Magyarországon a világ egyik legfelkapottabb fiatal zongoristája, aki amellett, hogy hihetetlen technikai tudással rendelkezik, érzelmes és karizmatikus előadó? Magyar társai a szakma krémjéből kerültek ki, természetesen őket is mindjárt bemutatom.
Elfogult vagyok a MüPával kapcsolatban, de azt gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ez a négy betű a nívó és a minőség jelképe lett, a két koncertterem megannyi világsztár- és emlékezetes este kapcsán vésődött a kollektív emlékezetünkbe. Külön említésre méltó, hogy a Jazz Showcase alkalmával a fiataloknak is lehetőséget adnak, az esti gálakoncertek pedig kiemelkedő színvonalúak.
Na, de vissza a magyar-kolumbiai vonalra. Csapó Krisztián harsonás az egyik legkeresettebb jazz rezes az országban, a JazzMa.hu oldalon a szerkesztők és az olvasók szavazólistáján is első helyet ért el, ő lett az év harsonása 2022-ben. Szóló albuma tavaly tavasszal jelent meg, amit nagy sikerrel mutatott be az Akvárium Klubban. Ezen olyan muzsikusok működtek közre, mint Hadrien Feraud, Borlai Gergő, László Attila, Fekete-Kovács Kornél, vagy Ryan Quigley, hogy csak egy néhányat említsünk.
Zenei világa a fúziós és a funk zenék mezsgyéjén mozog, melybe nagyszerűen illeszkedett a dél-amerikai zongorista színes, vibráló zeneisége. Krisztián lélekkel teli harsonázása leginkább a férfi gospel énekesek stílusára emlékeztet, sajátos motívumai azonnal beazonosíthatóak.
Társai a színpadon (egészen elképesztő névsor): Pecze Balázs (trombita), Soso Lakatos Sándor (szaxofon), Gotthárd Mihály (gitár), Tálas Áron (billentyűk), Gudics Martin (basszusgitár), Gudics Marcell (dob). Vendégként szerepelt még Jesús Molina kubai gitárosa José Irarragorri, Gyurics Tamás (ütőhangszerek), és Ladányi Gábor (gitár).
Már az első néhány ütemben érezhető volt, hogy a hangszereiken mesteri szinten játszó zenészek közös estje a tágra nyílt fülű közönség kedvére való időtöltés lesz. A szólók utáni vastapsok, a feszült figyelem, a nevetések kiváló légkört teremtettek az adni akaró muzsikusok és a fogadni kész hallgatók között.
Egy Cannonball Adderley szám (Walk Tall) után érkezett Molina, aki saját szerzeményét (Omnipotent) adta elő KRIZ és zenekara társaságában. A könnyed, sodró zongorabillentés, a fúvósok flexibilitása, és a ritmusszekció kibillenthetetlen magabiztossága nem hagyott kérdéseket senkiben.
A repertoárban kiváló egyensúlyban voltak a gyors, sok információt tartalmazó fúziós és a könnyedebb, funkosabb, vagy épp modern jazz szerzemények.
A dalok szerzői között természetesen ott volt a két főszereplő, Molina és Csapó, de hallhattunk Tálas Áron, Soso és Borlai kompozíciókat is.
Ne menjünk el szó nélkül a Gudics ikerpár játéka mellett. Az egyik főszereplőt megkérdezve derült ki számomra, hogy a komplex és nagy technikai felkészültséget igénylő dalokat is hallás után, fejből játszották. Ez a Molina szerzeményeket hallva már-már hihetetlen kategória, de az érzelmesebb dalokban kiderült, hogy játékuk nem csak gépies bravúroskodás, a dinamika széles skáláján mozognak.
Tálas Áron méltó partnere volt zongorista társának, közös szólóik alkalmával is kiderült, hogy színvonalban abszolút az élvonalhoz tartozik.
Voltak nemvárt fordulatok is a koncerten, Molina szóló zongora improvizációja után érkezett José Irarragurri gitáros, akivel duóban adtak elő egy Luis Miguel szerzeményt. Ebben Molina énekelt és szopránszaxofonozott. Az igazi döbbenet ezután következett, Molina basszusgitárt vett a nyakába, Tálas a dobok mögé ült, Csapó zongorázott, Irarraguri maradt a gitároknál és így adtak elő egy számot. A tehetség kavalkádja volt a színpadon, de Tálas dobszólója külön kiemelendő.
A fináléban Pecze Roy Hargrove-ot idézte, Soso Chick Corea „Spain”-jében brillírozott, Csapó énekelt és scatelt, kiváló dob-, basszus- és gitárszólókat is hallottunk.
A két gitáros közül Gotthárd volt, aki igazán innovatívat és kiemelkedőt tudott nyújtani, de természetesen Ladányi játéka is a csapat színvonalához méltó volt.
Szívmelengető volt átélni a koncertet, a sikert és hogy egy újgenerációs zongorista, akit egy világ csodál pillanatok alatt zenei otthonára lelt a fiatal budapesti zenészek között. Azt mondják, biztosan lesz még folytatás.
Így legyen!
