20 éve történt… (2003) – Horváth „Pluto” József

2003 tavaszán rendeztem a Bartók Rádióban a Dandó Péter Jazz Basszusgitár Tehetségkutató Versenyt. A május 30-i döntőbe 5 versenyző jutott be: Bakaja Péter (Miskolc), Horváth „Plutó” József (Budapest), Joó Sándor Sebestyén (Sepsiszentgyörgy), Kovács Zoltán (Győr), Szendőfi Balázs (Budapest). A zsűri amerikai díszelnöke a New York-ból iderepült John Patitucci volt. A zsűri elnöke: Egri János, alelnöke: Barcza Horváth József. A zsűri tagjai: Kőszegi Imre, Zana Zoltán, Papesch Péter, Borlai Gergő. A verseny fővédnöke Kleinheincz Gábor volt. Keddenként a versenyzőket kérdezem a 20 évvel ezelőtti történésekről! Ma a verseny győztesével készült riportot olvashatják.

1) Hogyan és mikor szerzett tudomást a Dandó Péter Jazz Basszusgitár Tehetségkutató Versenyről?

Egy ismerősöm említette nekem, hogy lesz egy basszusgitár verseny, és már szerinte benne is vagyok. :)

2) Az elődöntőben miket játszott?

Victor Bailey „Kid Logic” + „Stella by Starlight”.

3) És a döntőben?

Jaco Pastorius „Teen Town” + „The Days of Wine and Roses”.

4) Ki kísérte magukat?

Cseke Gábor - zongora és Mohay András – dob.

Nagyon szép történetem van a közelmúltból. Nemrégiben kísértük  volna Jeszenszky Gyuri barátommal Lian Carorll-t. A koncert napján derült ki, hogy Lian  beteg lett és Kanizsa Gina jött helyettesíteni Cseke Gáborral. Kellemes pillanat volt az, amikor Gina elkezdte énekelni a „The Days of Wine and Roses”-t. Többek között… Mi a Gáborral egyszerre egymásra néztünk és mosolyogtunk, és szinte kérdeztem a tekintettemmel utána súgva: "Emlékszel? És Ő mosolyogva biccentett, igen. Ez, ami közös emlék. És ezt senki nem veheti el tőlünk. És ezt köszönhetem a versenynek azok mellett a jó dolgok mellett, ami a verseny kimenetelének a hozománya volt.

5) Nem remegett a lába, hogy ott ült 1 méterre magával szemben John Patitucci?

Igazából nem, mert elégtételt akartam venni a bőgő versenyen történtek miatt.

6) Tudott vele beszélni a döntő után? Mondott valami értékelés félét a produkciójáról?

Azon a napon nem tudtunk beszélni, de másnap  a gálán és harmadnap a szállodában, mikor a Robi bácsin keresztül hívatott engem és Pecek Krisztiánt. Nagyon sok jó tanáccsal látott el minket. Megmutatta, hogy ő hogy használja a basszusgitárját. Azt a pillanatot csodaként éltem meg. Elmondta, hogy felvett minket az  iskolájába anélkül, hogy felvételiztünk volna.

7) Hányadik lett, és milyen ajándékokat kapott?

A basszusgitár versenyen elsőként végeztem. Kaptam egy Behringer basszusgitár kombót, egy Yamaha hathúros John Patitucci neve által fémjelzett basszusgitárt, egy lemez felvétel lehetőségét a 6-os stúdióban. Valamint 250.000 forintot a Bartók Rádiótól.

8) Volt ennek a versenynek bármilyen befolyása a későbbi pályafutására?

Abszolút! Itt dőlt el a sorsom véglegesen, és így lettem csak basszusgitáros.

9) Az elmúlt 20 évben mi történt magával, mint basszusgitárossal?

Nagyon sok szép emlék és történés van már mögöttem.

Kiadtam egykori tanárommal-mesteremmel, Egri Jánossal egy közös lemezt, az „Egri  Plútó dialóg” című albumot.

Sok zenekarban játszottam session zenészként.

2005-ben megalapítottam a Plútó Fusion Collections zenekart, amiből lett később a Finucci Bros Quartet.

Játszhattam Billy Cobham-mel együtt, aki a színpadon tapsolt meg engem.

Játszhattam együtt Matthew Garrison-nal, akivel két teljes napot töltöttünk együtt, és nagyon sokat tanultam tőle. Lee Ritenour-rel is…

Sok stílusban, sokfajta zenében lehettem közreműködő CD-ken és albumokon.

Az utánam lévő generáció már egyfajta ikonként tekint rám hála Istennek. Igyekszem rászolgálni erre a jelzőre.

10) És most mi a fő projektje?

Jelenleg Oláh Kálmánnal és Balázs Elemérrel csináltam egy projektet, ahol Johann Sebastian Bach darabjait játszom basszusgitáron. Ezek után pedig végre hosszú idő után belekezdhetek a harmadik lemezem készítésében.

11) Ráér 2023. augusztus 6-án? Mert akkor meghívom a Finucci Bros-szal az idei Debreceni Bor- és Jazz Napokra!

Boldogsággal teszek eleget Robi bácsi az Ön felkérésének és nagyon jó szívvel megyek Debrecenbe, hiszen édesapám debreceni volt, és az én kedves családom egy része ott lakott, és nevelkedtem én is ott egy picit, ezért köszönöm, hogy gondolt rám.