Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 28. rész: Antonio Sanchez a pécsi Kodály Központban (2013. március 23.)
Miután befejeztem a Budapest Jazz Club kapcsolataimon keresztül folytatott 2011-es és 2012-es támogatását, Gabival a saját produkcióinkra összpontosítottunk.
Természetesen ennek is volt egy kis előzménye!
Antonio Sanchez-t 2009 májusában ismertem meg személyesen, amikor Mits Gergő lehívott Siófokra, a Kodolányi János Főiskola nemzetközi tehetségkutató versenyére, miután én ajánlottam a kevés magyar jelentkező miatt Oláh Dezső trióját és Horváth Pluto József zenekarát. A zsűri egyik tagja Antonio Sanchez volt. Ott beszélgettem vele először face to face. Megdicsért, hogy milyen tehetséges magyar fiatalokat ajánlottam a versenyre.
Aztán 3 és fél évvel később írt nekem Antonio menedzsernője, hogy 2013 márciusában Antonio együttese a Migration európai turnéra jön, nem akarom felléptetni őket? Természetesen akartam. Gondoltam Bóna Laci a Budapest Jazz Club tulajdonosa ráharap, hisz ő is dobos volt. Hát nem harapott rá… Azt mondta, attól fél, hogy nem töltené meg a BJC-t ez a produkció… Gondoltam, se baj, felhívom Spolát Atit Pécsen, hátha őket érdekli. Nos, érdekelte!
Innentől felpörögtek az események.
Az alábbi lemezkritikám 2013. március 18-án látott napvilágot:
És itt a címadó téma, hogy gyanítsák miről is van szó:
https://www.youtube.com/watch?v=lO77da4r2Eo
Az alábbi interjút 2013. március 20-án jelent meg nálunk:
Aztán Sanchez-ék 2013. március 23-án megjöttek Valencia-ból, egyből beültek Hagyma mikrobuszába, és irány Pécs. Kiss Zoliék mentek elöl, mi (me and my lovely wife Gabriella) mögöttük.
Pécsen becsekkoltunk a Corso Szállóba, refreshing, aztán mentünk is a Kodály Központba soundcheckelni. Antonio el volt ájulva a Kodály akusztikájától. És amikor meglátta a zongorát, megkérdezte tőlem, kipróbálhatja-e? Nagyvonalúan engedélyeztem neki… Ehhez tudni kell, hogy otthon Mexico City-ban a Nemzeti Konzervatóriumban klasszikus zongorából diplomázott. Ahogy megszólalt kezei alatt a pécsi Steinway az elképesztő volt. Kb. félóra alatt végeztek a beálló próbával, utána mentünk vissza a szállodába vacsorázni, és a muzsikusok az esti koncertre már a fellépő ruhában jöttek le a Corso elé.
A Migration hangversenye fantasztikus volt, igazi 21. századi modern jazz!
A koncert után a szaxofonos Dave Binney még el akart menni egy olyan helyre, ahol jazz szól és be lehet szállni jamelni. Mondtam neki elkísérem, de előtte még le szeretnék zuhanyozni. Gabi nem jött velünk, így a nem túl barátságos időben –mínusz 2 fok, hóesés- elindultunk az 1 kilométerre lévő helyre, ahova ketten gyalogoltunk el. Dave-nek tetszett a hely, ahol épp egy fiatal pesti lány énekelt -aki csak a koncert miatt utazott vonattal Pécsre-, a zenekar elég kutyaütő volt, így hiába hívta a lány, hogy szálljon be, nemet mondott. Amikor Dave már a harmadik sört itta 1 óra felé, mondtam neki, én haza megyek, mert fáradt vagyok. Ő még maradt, s végül hazavitte a lányt a szállodába. (Ezt Hagymától tudtam meg utólag, aki mesélte, hogy reggel Binney és az énekes lány kéz a kézben szálltak be a mikrobuszába…)
És 2013. március 27-én megjelent Gabi koncert beszámolója:
https://www.jazzma.hu/hirek/2013/03/27/antonio-sanchez-pecs/
