Ahogy lemezének címe is mondja: Every Note Is True

Munkatársunk, Dr. Sümeghy László idei első koncert beszámolója a Budapest Jazz Club-ból, a New York Jazz Festival befejező hangversenyéről! – A szerk.

Ethan Iverson (1973) zongorista neve a The Bad Plus avantgárd jazz trió tagjaként vált ismertté. A kritikusok és a közönség előtt is sikeres zenekarból 17 év után 2017-ben távozott, hogy saját szóló karrierjére összpontosíthasson. Több figyelemre méltó lemez után 2021-ben csatlakozott az elsőszámú amerikai kiadóhoz, a Blue Note-hoz. Az itt debütáló „Every Note Is True" című lemeze, amelyen Larry Grenadier bőgőzik és Jack DeJohnette dobol, a DownBeat szaklap értékelésében négycsillagos minősítést kapott:

https://downbeat.com/reviews/detail/every-note-is-true

Nem sokkal a január 31-i BJC-s koncert előtt jelentette meg a kiadó második albumát „Technically Acceptable” címmel. Ezen két különböző trióval szólaltatja meg a zongorista saját szerzeményeit és egy világslágert. A felvételen hallható triókban Thomas Morgan/Kush Abadey, illetve Simón Willson/Vinnie Sperrazza bőgős-dobos adja a kíséretet Iverson zongora játékához. A DownBeat ezt a kiadványt is négycsillagosra értékelte.

A most kezdődő európai turnéra, így Budapestre is a bőgős Thomas Morgan és a dobos Kush Abadey kísérte el Ethan Iverson-t. Az esti koncerten két 55 perces szettet játszottak, mindkét részben 6-6 szerzeményt adtak elő, illetve a koncert végén – tekintettel a közönség tapsára – játszottak még egy ráadás darabot is.

A nemrég megjelent „Technically Acceptable” kiadvány aktualitása ellenére a lemezről - ha jól számoltam… - csak öt kompozíciót játszottak. Ezek között volt négy Iverson szerzemény (Technically Acceptable; Who Are You, Really?; It’s Fine to Decline; The Way Things Are) az ötödik pedig a hetvenes évek elején Roberta Flack által énekelt világsláger, a „Killing Me Softly with His Song” instrumentális feldolgozása.

Ha valaki esetleg nem ismerné, az alábbi linken hallgathatja meg az eredeti énekes verziót:

https://www.youtube.com/watch?v=l2n167F0eBc

Egy szám erejéig visszanyúltak az „Every Note Is True” kiadványhoz is, erről a „She Won’t Forget Me” című Iverson kompozíciót játszották el az előadást élvezettel hallgató, a koncerttermet teljesen megtöltő közönségnek.

A program többi részét pedig standardek képezték, részben a Great American Songbook-ból (All the Things You Are; All of Me; Stompin’ at the Savoy; The Song Is You), részben pedig jazz-zenészek széles körben játszott szerzeményei (Horace Silver: Song for My Father; Thelonious Monk: 52th Street Theme). A ráadásként eljátszott darab is egy Monk szerzemény volt.

Úgy látszik Iverson – saját szerzeményei bemutatásán túl – nagy jelentőséget tulajdonít a standard daraboknak is, a közönség jelentős része igényli is az ilyen számokat a koncerteken. Ethan Iverson diszkográfiáját nézegetve – még a The Bad Plus előtti időből – találtam egy olyan lemezt, amelyen csak standardeket játszik.

A játékát egyéni módon felépítő és előadó zongorista nem kizárt, hogy Blue Note lemezeivel és nagy koncertturnéival bekerül a jazz-zongoristák top kategóriájába.

Thomas Morgan (1981) a feltörekvő új bőgős nemzedék egyik legjobbja most is káprázatosan játszott (talán még emlékeznek, 2023-ban kétszer is koncertezett Budapesten), szinte minden számban briliáns szólókat mutatott be, a kísérő játéka pedig tökéletes.

Kush Abadey (1991) a kimeríthetetlennek látszó amerikai dobos mezőny egyik fiatal reménysége nem vallott szégyent, jó eséllyel hallunk még róla.