A Nagy Emma Quintet Szentendrén

Bár késve érkeztünk meg a koncertre, így is hamar beszippantott a zenekar atmoszférája.

A dalok teljesen stúdióminőségben szólaltak meg, és nem lehetett nem figyelni arra, hogy a tagok mit művelnek a saját hangszereiken.
Talán az volt a legélvezetesebb látni, ahogy a hosszú, kiszámíthatatlan szólók közben nemcsak a nézők, hanem ők is összenéznek és mosolyognak a meglepő és erős megoldásokon.

Fotó: Dabóczyné Lenkefi Éva

A frontember, Nagy Emma egyedi és különleges énekstílusa mindenkit elvarázsolt.
A dalok között pedig egyáltalán nem hiányoztak a hosszú konferálások, sőt! A zene magáért beszélt.
A gitáros, Cseh Péter szólói voltak a legkiszámíthatatlanabbak, sokszor szinte egy metál-szólóhoz hasonlítottak, és mindig elképesztően erősen működtek (nem mellesleg az ő szerzeményei állnak a legközelebb hozzám).
Oláh Krisztián zongorajátéka mind a szólóinál, mind bármelyik dalban rögtön magára hívja a figyelmet.
Erre a koncertre Gyányi Marcell ugrott be bőgősként, aki alázatosan és pontosan lejátszott mindent, emellett szokásához híven, a háttérben maradva sem lehetett, nem felkapni a fejem a basszustémák hallatán.
Szerintem Magyarország egyik legjobb dobosa Klausz Ádám, aki, ha valahol, akkor a Nagy Emma Quintetben ezt mindig be is tudja bizonyítani – ahogy ezen a koncerten is megtette.