A Dresch Mihály Alternative Quartet sodró lendülete a BJC-ben
Elevenség hatotta át a koncertet a Budapest Jazz Clubban.
Dresch Mihály – tenorszaxofon, tárogató, fuhun
Horváth Áron – cimbalom
Mohácsy Lőrinc Ágoston – bőgő
Richter Ambrus – dob
Parázslottak a hangok. Dresch Mihály tökéletesen uralta a levegőt, legyen szó földöntúli kitartott hangokról; rezdülésnyi, de jelentőségteljes melódiákról; kiáltó, lángoló futamokról. Tüzes lelkesedéssel, hatalmas energiával fújt.
Szenvedélyről és tudásról meséltek a cimbalomhúrok Horváth Áron kezei alatt. Határtalan innováció jellemezte az improvizációk során és tökéletes illeszkedés a muzsikustársak játékához.
Mohácsy Lőrinc Ágoston érzelemgazdag zeneiséggel, újító ötletáradattal, rendkívüli technikai felkészültséggel nagybőgőzött.
Richter Ambrus rengeteg derűt és átszellemültséget öntött ritmusokba. Triangulummal és csengettyűvel is színesítette a hangzást. Olykor a dobverő végével zenélt.
Az egyik műben a zenekar hosszú, halk hangértékeket játszott, míg a fuhunon – Dresch Mihály hangszertalálmányán – mozgékony dallam adott kontrasztot. Ezt meglepő váltás követte, az összes hang gyors táncra perdült. Fanfárszerű tréfás hangzatot erősített meg a teljes zenekar egy emlékezetes percben. Pentaton és attól eltávolodás, dúr és diszharmónia a példák arra, hogy a quartet a zene teljes skáláját bejárta.
Parázslottak a hangok. Dresch Mihály tökéletesen uralta a levegőt, legyen szó földöntúli kitartott hangokról; rezdülésnyi, de jelentőségteljes melódiákról; kiáltó, lángoló futamokról. Tüzes lelkesedéssel, hatalmas energiával fújt.
Szenvedélyről és tudásról meséltek a cimbalomhúrok Horváth Áron kezei alatt. Határtalan innováció jellemezte az improvizációk során és tökéletes illeszkedés a muzsikustársak játékához.
Mohácsy Lőrinc Ágoston érzelemgazdag zeneiséggel, újító ötletáradattal, rendkívüli technikai felkészültséggel nagybőgőzött.
Richter Ambrus rengeteg derűt és átszellemültséget öntött ritmusokba. Triangulummal és csengettyűvel is színesítette a hangzást. Olykor a dobverő végével zenélt.
Az egyik műben a zenekar hosszú, halk hangértékeket játszott, míg a fuhunon – Dresch Mihály hangszertalálmányán – mozgékony dallam adott kontrasztot. Ezt meglepő váltás követte, az összes hang gyors táncra perdült. Fanfárszerű tréfás hangzatot erősített meg a teljes zenekar egy emlékezetes percben. Pentaton és attól eltávolodás, dúr és diszharmónia a példák arra, hogy a quartet a zene teljes skáláját bejárta.
