A Gáspár Károly Trio standard koncertje a BJC-ben
Gáspár Károly zongorista 1998-ban tűnt fel a Bartók Rádió „Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Tehetségkutató Versenyén”, ahol elnyerte a „legjobb ballada játékos” különdíjat.
Első CD-je 2017-ben jelent meg „The Outsider” címmel, az utolsó – szám szerint hatodik - „Peace – Time” pedig ebben az évben. Leggyakrabban trióban játszik, ahogy lemezein is, de van egy kivétel, a „Centuries Suite”, amely egy szólózongora album. A lemezeken leginkább saját szerzeményeit zongorázza, de egy-két standard feldolgozás majdnem minden lemezén megtalálható. A jazz műfaj múltja iránti tiszteletét és nagyrabecsülését nemcsak standardek előadásával fejezi ki, hanem a „Tribute to Giants” lemezén saját szerzeményekkel állít emléket nyolc kiemelkedő jazz művésznek.
A BJC-ben szeptember 17-én, szerdán tartott koncerthez elöljáróban két információt kell leírni.
Ezzel a kísérő zenekarral (Suke Sándor bőgős és Bágyi Balázs dobos) még nem készült lemeze, hiszen Suke Sándor csak mostanában kezdett játszani a zongoristával. A másik pedig az, hogy a saját szerzeményeket mellőzve, az est folyamán standardek előadásával lepték meg a közönséget.
Egy jó hosszú, tempós darabbal kezdtek. 20-22 percig tartott, szerintem két számot játszottak összekapcsolva. Mindenki lehetőséget kapott benne szólóra, a zongorista többre is. Utána egy váratlan közjáték következett, Gáspár Károly elkezdte játszani a „Happy Birthday” dallamát, mint kiderült, a felköszöntő Bágyi Balázsnak szólt, akinek szeptember 19-én lesz a születésnapja. A dobos a köszönet mellett halkan megjegyezte, hogy 19-én is lesz egy közös koncertjük, talán a felköszöntés is várhatott volna még egy kicsit.
Ray Henderson számtalanszor feldolgozott darabjával, a „Bye Bye Blackbird”-del folytatódott a koncert, majd még egy további kompozíció eljátszása fért bele az első részbe.
A szünet után egy híres tenorszaxofonos és szerző darabját játszották, akitől élőben is hallhatták ezt a kompozíciót a magyar koncertlátogatók, még a BJC-ben is. Benny Golson-ról van szó, valamint a sok népszerű szerzeménye közül a „Whisper Not”-ról.
Következőkben ismét hallhattunk egy darabot két híres standard összekapcsolásával. Kezdődött az „I Fall in Love Too Easily”-vel (Jule Styne), ami később átment Cole Porter egyik legismertebb szerzeményébe, a „Night and Day”-be.
A folytatásban belecsöppentünk a Disney filmek világába, a Pinokkió-ban hallható darabot, a „When You Wish Upon a Star”-t (Leigh Harline) játszotta a trió a zongorista vezetésével. Hasonlóan a kezdéshez, befejezésül is egy tempós darabot adott elő a Gáspár-Suke-Bágyi trió.
Ezután már csak a búcsú bemutatás és a meghajlás maradt hátra, vége lett a koncertnek.
Aki kedveli a zongora triók játékát és a standardek világát, az nem csalódott, mert egy magas színvonalú kétszer 50 percben volt része.
