Palotai Csaba ismét Budapesten
Izgalmas koncertek alkották az Opus Jazz Club által hirdetett Vive le Jazz Fesztivál műsorát.
A három estét felölelő programsorozat utolsó napján lépett fel a francia trombitás, Antoine Berjeaut a Chromesthesia névre keresztelt projektjével.
Az esemény magyar vonatkozásaként pedig csatlakozott a fellépőkhöz a közel 30 éve Franciaországban élő Palotaï Csaba gitáros is, mint az idei Vive le Jazz fesztivál rezidens művésze.
A zenekarvezetőn túl az együttest alkotják Enzo Carniel (zongora),
Nathan Mollet (szintetizátor) és Andy Berald (dob).
Külön öröm volt számomra, hogy hallhatom élőben Palotaï gitározását, miután egy korábbi alkalommal volt lehetőségem egy lemezéről ajánlót írni.
A koncert leírásaként megtudhattuk: a kromesztézia a szinesztéziák, vagyis az érzékszervi asszociációk legzeneibb fajtája, amikor a hallott hangok egy szín, alak, vagy mozdulat benyomását is előhívják a befogadóban.
Antoine Berjeaut új projektje a hangok és a színek közös rezgéseit kutatja azáltal, hogy a kompozíciókban a vizuális művészetekre jellemző fogalmakat és eljárásokat használ. A „Chromesthesia” című lemez 2022-ben jelent meg a Párizsban született dobos Makaya McCraven produceri közreműködésével. (Makaya szülei: az amerikai dobos Stephen McCraven és a Kolinda zenekar egykori énekesnője, Zsigmondi Ágnes!)
Nem ez volt az első közös munkájuk, ugyanis az ezt megelőző, „Moving Cities” zenei anyagán is együtt dolgoztak. Egyértelműen pozitív fogadtatásban részesült. Ennek folytatásaként jelent meg legutóbb a francia-japán Menace kiadó által a „Chromesthesia”, amely a mostani este fókuszában állt.
Berjeaut a francia (és az európai) jazz szcéna aktív szereplője, a trombitás munkásságának fontos jellemzője az elektronikus zenei elemek használata. Emellett különféle stílusokban próbálja ki magát, valamint filmek és sorozatok zeneszerzőjeként is dolgozik.
Még a zene elkezdése előtt néhány szó elhangzott, visszatekintésként az előző estékre, valamint méltatva Palotai Csabát és kihangsúlyozva a tényt, hogy elérhető az új lemeze.
A koncert kezdeteként a „Mind's Eye” hangzott el, majd a „Horns and Battle” című dal következett. Előbb (majd a koncert későbbi pontjain is) úgy éreztem, mintha Alfa Mist koncertjén lennénk - mind zeneileg, mind a hangzást tekintve több ponton is ez volt a megélésem. Emiatt számomra kifejezetten pozitív volt a zenei összkép.
Ezt követően több hatást is véltem felfedezni a dalokban - egy-egy ponton mintha Atoms for Peace koncerten lettünk volna, szinte már vártam Thom Yorke éneklését. Viszont volt enyhe visszautalás a hip hop aranykorára és rengeteg elektronika a zenekari hangzásban (elsősorban a billentyűs hangszereknek köszönhetően).
Nem is lehetett kérdés, hogy a legtöbb pillanatban Berjeaut állt a középpontban és a hangszere köré épültek a szerzemények. A trombitás soundja egyszerre tartalmazta a hagyományos vonalat és képviselte a jelent.
Palotai játékában hiányoltam az intenzívebb részvételt, viszont számomra Carniel, és főleg Berald egyértelműen kiemelkedett a többiek közül. A dob azontúl, hogy kiváló alapja volt a zenének, szóló szerepkör nélkül is kifejezetten precíz és kreatív zenei megoldásokban gazdag volt.
Zárásként a „Moving Cities” lemezről hangzott el a „Triple A” című (nyitó)dal, amit a visszatapsolás után egy rövid ráadás követett.
Összességében egy egyszerre igényes és végig pulzáló koncertet hallhattunk, egyértelműen pozitív élményként tudok hivatkozni rá.
Köszönöm ezt a különleges élményt a zenészeknek és a szervezőknek! Mi is lehetne jobb befejezés az írásomnak, mint: Vive le Jazz!
