A szakma emlékezik Lattmann Bélára

2026. január 26-án 65 évesen elhunyt a basszusgitáros Lattmann Béla, aki a magyar jazzélet és a pop-rock szakma egyik közkedvelt alakja volt. Oktatóként számtalan mára már befutott növendéke van. A 80-as évek elején a Kaszakő tagjaként ismertem meg. Attól kezdve haverok voltunk.

Írtam egykori zenész társainak és növendékeinek, hogy írják le gondolataikat Béláról. A válaszokat beérkezési sorrendben közlöm.

Eddig négyen írtak!

Horváth Plutó József

Amikor Eszterházán játszottunk a Stúdió 11-gyel a Pastorius emlék estét, akkor Billy Cobham  volt a sztárvendég. Hárman játszottunk basszusgitárosok, Lattmann Béla, Szappanos Gyuri és jómagam. És amikor Szappanos Gyuri muzsikáját csodálták az emberek Billy Cobham-mel, addig Béla bácsi elmondta nekem, hogy ő hogy gondolja a basszusgitározást, az együtt zenélést. Életem egyik legtanulságosabb beszélgetése volt.

Sajnos már ő is az égi kávéházban játszik Gyurival.

Nagyon-nagyon fog nekem hiányozni.

Bartók Vince

Üresebb lett mától a világ... Sosem fogom elfelejteni a vele töltött basszusgitár órákat, a legjobb pillanatokban elsütött poénjait, a megannyi történetét és az elképesztő tudását. Nehéz most szavakat találni...

Nagyon köszönöm, hogy ismerhettelek, Béla bácsi!

Boros Attila

A Béla nekem 5 évig volt tanárom és ezért most nem is, mint basszusgitárost, vagy mint embert méltatnám (sokan megteszik ezt helyettem), hanem kiemelném, hogy mekkora zenetanító mester volt. Mester, aki nem irányítja, okítja a tanítványokat a saját ízlése szerint, hanem terelgeti, közben meghagyva nekik a legnagyobb szabadságot. Ő soha nem hitt (a manapság egyre divatosabb, interneten is terjedő, gyorstalpalós metódusokban), ő a ZENÉT tanította. Óráin gyakran nem is vett basszusgitárt a kezébe, a zongoránál ülve kísérte a növendéket, hagyta, hogy az a saját ízlése szerit bukdácsoljon végig a maga által választott anyagon. Soha nem próbált meg befolyásolni senkit játéktechnika, vagy stílus szempontjából, csak akkor szólt, ha valami nem volt “zenei”.

Örök hála és köszönet neki,

nyugodjék békében!

Szentgallay György

Lattmann Bélát sokáig csak zenészként ismertem távolról: Charlie koncertjeiről, László Attila zenekarából és a róla szóló történeteken keresztül.

A 2010-es évek elején, amikor a konzervatóriumban Nagy Péter bőgőművésznél tanultam, az első év után kíváncsiságból jelentkeztem a Zeneakadémiára, ahol először találkoztunk személyesen. Bár akkor nem vettek fel basszusgitárost, eldöntöttem, hogy vissza fogok térni.
A felkészülés során Fodor Zsófihoz és Megyaszay Istvánhoz jártam, akik szintén Lattmann tanítványai voltak, majd magához Lattmann Tanár Úrhoz is elmentem, hogy meghallgassa a felvételi anyagomat. Nemcsak pontos szakmai tanácsokat kaptam tőle, hanem valódi biztatást is.

A következő évben hármunkat vettek fel: Bartók Vincét, Mihalovics Dávidot és engem. Mivel később egy fél évet egészségügyi okokból passziválnom kellett, összesen négy évet tanulhattam nála.
A legfontosabb, amit tőle kaptam, a zene mély megértése volt: a nagyok játékának elemzése, a transzkripciókészítés és a pontosság iránti alázat. Ennek köszönhetően ma bármit meghallok, azonnal értem, le tudom írni és meg tudom tanulni. Ez nemcsak tudás, hanem ajándék, amelyből egy élet munkája épülhet. Lattmann Tanár Úr pótolhatatlan, legendás magyar zenész, aki nemcsak tanított, hanem irányt is mutatott sok-sok generáció számára.

Részvétem a családjának és köszönök szépen mindent!