81 évesen meghalt Kőszegi Imre – A szakma emlékezik rá

Pályatársai és egykori növendékei visszaemlékezései!

Imit az 1970-es években ismertem meg személyesen. Aztán a Bartók Rádióban 1995-ben indított Jazz a Márványteremben sorozatomban sokszor felléptettem. De szerepeltettem a Zsámbék Jazz Openeken és Debrecenben is!

A megemlékezéseket beérkezési sorrendben közlöm.

Eddig 3 írás jött.

Balázs Elemér

Kőszegi Imre 2 évig a tanárom volt még a kezdeteknél a vasutasok zeneiskolájában! Meghatározó alakja volt a magyar jazz életnek!

Humora sajátos volt és mindig mosolyra derítette az embert!!!

Nyugodjon Békében!

ifj. Szakcsi Lakatos Béla

Kőszegi Imre a magyar jazz nagy generációjának az egyik nagyon fontos szereplője volt. Egy igazi ikon, egy legenda, egy mentor.
Imre azok közé tartozott, akik kihozták a szórakoztatóiparból ezt a műfajt.
Ami még nagyon fontos és erre a generációra jellemző, hogy úgy sajátítottak el ezt a műfajt, hogy alig állt rendelkezésükre valami, amibe kapaszkodhattak volna.
Tehát a lehető legtermészetesebben, ahogy minden népzene viselkedik szájról szájra és kézről kézre, nem pedig tankönyvekből.
A jazzt amúgy sem lehet tanítani. Imre sem tanulta és nem is tanította, hanem ahogy beszélt róla, ahogyan szerette, vagy ahogy játszott, az volt hatással a környezetére!

Kiváló, mindig vidám és jó humorú ember volt, nagyon fog hiányozni.
Isten veled Imre, köszönök mindent!
Biztosan találkozunk még egy sokkal jobb környezetben!

Horányi Sándor

Nekrológ-féle Imre emlékére!

Nem is tudom…, játszottunk több zenekarban is együtt. Sokat a Pegénél és utoljára a „Kőszegi New Five”-ban. Imádtam azt a muzikalitást, ahogy a dobokon kifejezte magát. Az egész személyisége zenei megfogalmazást nyert a játékában. Apropó játék: számomra örökérvényű tanítása ez volt: „ a zenész a hangszerén JÁTSZIK! Soha ne felejtsd el!” És persze a nap utolsó pohár vörösbora után még igyál egy kis vizet – ezt is Tőle tanultam…

Ég Veled Drága Imi!