Lukács Miklós: Cimbalom Unlimited 2017. január 08., Dr. Nagy Sándor
Lukács Miklós, Larry Grenadier, Eric Harland - Cimbalom Unlimited (BMC Records)
A felvételek idén június 2-án és 3-án a Budapest Music Center Koncerttermében, stúdió körülmények között készültek - kivéve a 9. számot, amelyet 4-én az Opus Jazz Clubban elhangzott koncerten rögzítették. (Ez utóbbin volt szerencsém jelen lenni.)
Az összes darab Lukács Miklós kompozíciója (egy-két régi – a többi új).
Röviden a lemez előzményeiről. A legendás amerikai szaxofonos, Charles Lloyd 2012-es, budapesti koncertjén, valamint a "Wild Man Dance" projektjében szerepelt a magyar cimbalom művész – ez utóbbi révén ismerte meg (személyesen is) Larry Grenadier-t és Eric Harland-et. Aztán nem sokkal később a két világhírű muzsikus igent mondott a "Cimbalom Unlimited" felvételein való részvételre.
Idézetek a kísérőfüzetből: "A gyökereim népzeneiek, a képzettségem komolyzenei, a szívem csücske pedig a jazz... Kettős szándékom volt: a cimbalom minél több hangját megmutatni, és érzékeltetni, hogy a XXI. század hangszere. Fel akartam idézni a múltat, hogy ábrázoljam a jelent, és a jövőt fürkésszem a saját zenei gondolataimmal." – ezek Lukács Miklós mondatai. Itt akár abba is hagyhatnám írásomat, mert ennél szebben úgysem tudnék fogalmazni...
De: nagy megtiszteltetés, hogy erről a lemezről "értekezhetek".
Izgatott várakozással indítottam el a CD-t, mert a június 4-i koncert magasra tette a mércét. És nem csalódtam! Keresni kell a jelzőket - vagy nem is annyira... Amit hallunk, az egész egyszerűen elképesztő!
Hatalmas hévvel; fújdogáló, feltámadó, majd viharossá fokozódó "Balkáni szelek"-kel "találkozunk" a nyitó darabban - a természet (nem mindig kellemes, kívánatos) csodái (hangszerek "szárnyán") kelnek életre.
"Altatódal egy meg nem született gyermeknek" – hihetetlenül érzelmes, rendkívül virtuóz, (érthetően) "kesergésbe" torkolló alkotás.
A leginkább tempós "Pávatánc" a középrészben lelassul – hogy aztán új lendületet kapjon (E.H. bámulatos dobszólója is nagyban hozzájárul a "történésekhez").
Számomra az egyik csúcspont a "Hajnali dal" - a cimbalom-trió és a jazz minden szépsége itt "tetten érhető"! Csodaszép ballada - L.G. és L.M. hosszú, finoman elegáns szólóival.
"Valahol..." - változatos, sokszínű költemény - ritmusváltásokkal, és újra fantasztikus virtuozitással.
Az "Act 3" a másik gyors darab - a káprázatos cimbalom-játék, a dobszóló "higgadt" bőgő improvizációba "torkollik" - aztán újra L.M. dominál.
"Aura" - szépséges, lassú szám: rövid megnyugvás, érzelmes közjáték egy lélekemelő lemezen.
"Napkelte Chennai-ban" - indiai emlék, határtalan (unlimited) természet-ábrázolás, három nagyformátumú muzsikus összjátéka.
A záró, "Eszterházy Péter emlékére" című koncertfelvétel méltó befejezése egy rendkívüli CD-nek. Nekem a másik csúcspont.
Kifogytam a jelzőkből. Pedig most jönne, hogy "minden idők"... - aztán: ...mint Szabados - "Esküvő" című lemeze; meg: Szabó Gábor, Zoller Attila, Pege Aladár...- de nem folytatom, talán érthető, hogy mire gondolok?!
Kérdés (költői) a főszerkesztőhöz: szavazhatnék újra "Az év albumára" és zeneszerzőjére? ("Az év koncertje /hazai előadó/"-ra "időben" tudtam voksolni - a "Cimbalom Unlimited" január 5-én került a kezembe.) Mert akkor...
Még soha nem mondtam ebben a formában: MINDENKINEK ajánlom ezt a CD-t!
1. Balkan Winds
2. Lullaby for an Unborn Child
3. Peacock Dance
4. Dawn Song
5. Somewhere...
6. Act 3
7. Aura
8. Sunrise in Chennai
9. R. I. EP. (In Memoriam Esterházy Péter)
Lukács Miklós - cimbalom
Larry Grenadier - bőgő
Eric Harland - dob
