Miegymás: Miegymás 2011. szeptember 17., Ágoston Béla - Biomusic

Kedves MIEGYMÁS!

ÓZ

Donizetti operája nem kellett, de a libretto cseréjével híres lett, mint Penderecki „Hirosima” zenéje a cím segítségével. A pécsi kvartett zenéjét is felturbózhatná egy koncepci-Óz-usabb megközelítés. Dorothy a zongorázásban jelenik meg, hű kísérője Toto, fuvolázva futkározik körülötte - otthon utáni sóvárgás vonul végig a lemezen. A nagy Jazz-tornádó lepottyantotta őket valahová, ahol találkoztak a Bádogemberrel, aki dob-og, de mégis szívet szeretne, amit a lemez végére meg is talál, mint az Oroszlán, aki bátorságra lel, és vígan basszusgitározva hempereg tovább.

PÓZ

King Crimson, Jethro Tull, Emerson, Lake and Palmer építkezések figyelhetők meg a zenekar játékában, amelyek semmiképpen nem a Jazz irányába mutatnak. Biomusic hasonlattal élve: nem beszélhetünk nagy terebélyes fákról, csak kicsi bonzajokról. Ezek gondos nevelése viszont érződik, de mégis mintha valaki folyamatosan metszené az ösztönöket.

Kiss G. László – basszusgitár, Szabó Gabriella – zongora, Nyírő Áron – dob, Feuerstein Réka – ének, fuvola kamarazenéje érdekes, egyedi színfoltja lehet a magyar progresszív dalírás történetének, hiszen jazz-esen  magyarul énekelni nagyon őszinte és ösztönös dolog.

J-OZZZY

Mindenki beletette a maga saját üzenetét a játékba. Én megértettem. A betűk összekeveredtek és így lett a MIEGYMÁS zene.

Kedvet kaptam, hogy a kihallott elődöket újra végighallgassam:egy kis Dr. Umezu-t, egy kis Lounge Lizards-ot, esetleg Chick Corea „The Mad Hatter”-jét, illetve a korábban említetteket. Talájuk ki, vajon megtaláltam-e az eszemet? Esetleg egy új név a zenekarnak, mondjuk Yellow Brick Road?

Üdv:Madárijesztő