Martin, Rebecca: Twain 2014. november 06., Dr. Nagy Sándor

Rebecca Martin - Twain (Sunnyside Records, 2013)

1. To Up and Go
2. Beyond the Hillside
3. Some Other Place, Some Other Time
4. Sophisticated Lady
5. On a Rooftop
6. In the Early Winter Trees
7. Don't Mean a Thing at All
8. God is in the Details
9. Safe This Time
10. Beholden
11. Oh Well
12. A Place in the Country
13. Honestly

Rebecca Martin - ének, gitár
Larry Grenadier - bőgő
Dan Reiser - dob
Peter Rende - zongora, billentyűk

Rebecca Martin hatodik, saját neve alatt megjelent lemeze "stúdiófelvétel" - az idézőjelet egy különlegesség indokolja: a számok nagy részét a Martin-Grenadier házaspár hálószobájában vették fel.
12 darab R. M. szerzemény, egy Duke Ellington kompozíció.
Előző CD-i közül ("Middlehope" /2001/; "The Growing Season" /2008/; "When I Was Long Ago" /2010/ ) néhányat hallgatva hiányérzetem volt: nem találtam az egyéniséget, a csak Rá jellemző stílust - vagy valami mást, ami "megfog". Mindegyiken a hangszerelést, a kíséretet értékeltem jobbnak, mint az éneket. Kifejezetten élvezetes Kurt Rosenwinkel és Steve Cardanas gitár, valamint Bill McHenry szaxofonjátéka. Larry Grenadier pedig külön fejezetet érdemelne... Ezért vártam kíváncsian az új, "hálószobás"-felvételt – nem mindennapi "zenei" környezet.
Sajnos, csalódnom kellett - illetve nem is nagyon, mert a jazz-ben vannak ugyan "csodák", de, amit hallunk nem Rebecca-tól jazz... (Lehet, hogy nem is az volt a cél? És akkor a "Sophisticated Lady"?) Na, most már "békén hagyom", és nézzük a pozitívumokat!
Nagyon kellemes a "To Up and Go" akusztikus gitár kísérete: ez Rebecca érdeme! Aztán a "Some Other Place..." zongorajátéka: ez meg Peter Rende "dicsősége", aki egyben a lemez producere és hangmérnöke is.
A "Sophisticated Lady" csodálatos bőgő hangjai nem engedik, hogy az énekre figyeljünk, de - erről már szóltam... Borongós hangulatú, (kicsit) jellegtelen dalok követik egymást, de ami végig meghatározó, az Larry Grenadier elsőrangú bőgőjátéka.
És akkor a már említett "külön fejezet": nem véletlenül választotta Brad Mehldau és Pat Metheny (többek között) a triójába Grenadier-t, mert fantasztikus muzsikus! A világ egyik legjobb bőgősének tartom: gyönyörű sound, egyéni hangvétel - teljesen mindegy, hogy kísér, vagy szólózik.
Ettől függetlenül: inkább háttér-zenének ajánlom a lemezt, őszi-téli estéken.