JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2022. augusztus 10.
AlbaRegiaFeszt – 2. nap2022. augusztus 10.
Jazzkirályság Fehérváron2022. augusztus 09.
Debrecen Debrecenben2022. augusztus 08.
Harmadik nap, színpadcsere2022. augusztus 07.
Előadja: a szerző2022. augusztus 07.
Játék – 2022 augusztus2022. augusztus 07.
Dobosok éjszakája2022. augusztus 06.
A Stég Színpadon2022. augusztus 05.
Fusio Group: XXX2022. augusztus 03.
Lakatos Ágnes: Soaring2022. augusztus 01.

Lemezpolc kritika:
Rifflet, Sylvain - Rebellion(s)

Rifflet, Sylvain: Rebellion(s) 2020. november 27., Bereczki Bálint

sylvain-rifflet-jon-irabagon-sebastien-boisseau-jim-black-rebellions.jpg

Sylvain Rifflet, Jon Irabagon, Sebastien Boisseau, Jim Black – Rebellion(s) (BMC Records)


A jazz és a politikai véleménynyilvánítás kapcsolata egyidős lehet magával a műfajjal, hiszen ez a muzsika egy elnyomott és korábban kizsákmányolt társadalmi csoport sajátja volt, gyökerei a feketék szenvedéséből született bluesban keresendők. A kezdeti időkben még nem volt jelen nagy hangsúllyal, de aztán, a társadalmi változások, vagy éppen a változatlanságok hatására sok művész emelte fel a hangját konkrétan: gondoljunk csak a „Fables of Faubus”-ra Charles Mingus-tól, az „Attica Blues”-ra Archie Shepp-től, vagy az „Alabama”-ra John Coltrane-tól.

A „Rebellion(s)” projekt (két francia és két amerikai jazzmuzsikus) azért jött létre, hogy mai köntösbe helyezze a jazz és a radikális politikai kinyilatkoztatás nászát, mind tartalmi, mind zenei szempontokból. Sylvain Rifflet és Jon Irabagon szaxofonosok alkotják a banda magját, hozzájuk csatlakozott a bőgős Sebastien Boisseau és a dobos Jim Black ritmusszekciónak. Az album hatalmasat üt, ők lehetnének a modern jazz Rage Against the Machine-ja.

A lemez zenei világa a korai free legszebb időszakát, Shepp és az Art Enseble of Chicago korszakát idézi meg. A fő vonal azonban a lázas hangú beszédek megzenésítésében rejlik. Hallhatjuk Greta Thunberg gondolatait a bolygó pusztulásáról, vagy Emma Gonzales hipnotikusan megrendítő szavait az amerikai iskolai vérengzések ellen. A zene vagy ezeket a beszédeket „kíséri le”, vagy az azokban rejlő dallamot követi, sokszor unisono-ban. Ilyet még nem igen hallhattunk ilyen kontextusban, maximum a YouTube-on a poén harmonizer videókban, vagy amikor egy őrült magyar basszeros „eljátssza” Vámpír Ági beszédét a Mónika Showból. Ezeken röhögtünk, viszont a Rebellion(s) kreatív megoldásai erősen elgondolkodtatók. Aki nem érti a szövegeket (a fele franciául van), az sem fog csalódni, a zene önmagáért beszél, a szilaj free sodródás végig magával húz, az utolsó számban (America: Daybreak) pedig kicsúcsosodik.

Jazz és lázadás: politikai és zenei szempontok ellen is. Nemcsak lázadóknak.


Vissza a lemezhez