JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2021. szeptember 19.
Ronee (Hervoly Renáta): Wake2021. szeptember 19.
Chameleon Jazz Band Acoustic2021. szeptember 18.
Bágyi Balázs: Satie in Jazz2021. szeptember 17.
A Jazzrael Spanyolországban2021. szeptember 12.
Cyrille, Andrew: The News2021. szeptember 10.
Varga Dániel: Solar Crisis2021. szeptember 09.
Victor Wooten (1964)2021. szeptember 06.

Lemezpolc kritika:
Rifflet, Sylvain - Rebellion(s)

Rifflet, Sylvain: Rebellion(s) 2020. november 27., Bereczki Bálint

sylvain-rifflet-jon-irabagon-sebastien-boisseau-jim-black-rebellions.jpg

Sylvain Rifflet, Jon Irabagon, Sebastien Boisseau, Jim Black – Rebellion(s) (BMC Records)


A jazz és a politikai véleménynyilvánítás kapcsolata egyidős lehet magával a műfajjal, hiszen ez a muzsika egy elnyomott és korábban kizsákmányolt társadalmi csoport sajátja volt, gyökerei a feketék szenvedéséből született bluesban keresendők. A kezdeti időkben még nem volt jelen nagy hangsúllyal, de aztán, a társadalmi változások, vagy éppen a változatlanságok hatására sok művész emelte fel a hangját konkrétan: gondoljunk csak a „Fables of Faubus”-ra Charles Mingus-tól, az „Attica Blues”-ra Archie Shepp-től, vagy az „Alabama”-ra John Coltrane-tól.

A „Rebellion(s)” projekt (két francia és két amerikai jazzmuzsikus) azért jött létre, hogy mai köntösbe helyezze a jazz és a radikális politikai kinyilatkoztatás nászát, mind tartalmi, mind zenei szempontokból. Sylvain Rifflet és Jon Irabagon szaxofonosok alkotják a banda magját, hozzájuk csatlakozott a bőgős Sebastien Boisseau és a dobos Jim Black ritmusszekciónak. Az album hatalmasat üt, ők lehetnének a modern jazz Rage Against the Machine-ja.

A lemez zenei világa a korai free legszebb időszakát, Shepp és az Art Enseble of Chicago korszakát idézi meg. A fő vonal azonban a lázas hangú beszédek megzenésítésében rejlik. Hallhatjuk Greta Thunberg gondolatait a bolygó pusztulásáról, vagy Emma Gonzales hipnotikusan megrendítő szavait az amerikai iskolai vérengzések ellen. A zene vagy ezeket a beszédeket „kíséri le”, vagy az azokban rejlő dallamot követi, sokszor unisono-ban. Ilyet még nem igen hallhattunk ilyen kontextusban, maximum a YouTube-on a poén harmonizer videókban, vagy amikor egy őrült magyar basszeros „eljátssza” Vámpír Ági beszédét a Mónika Showból. Ezeken röhögtünk, viszont a Rebellion(s) kreatív megoldásai erősen elgondolkodtatók. Aki nem érti a szövegeket (a fele franciául van), az sem fog csalódni, a zene önmagáért beszél, a szilaj free sodródás végig magával húz, az utolsó számban (America: Daybreak) pedig kicsúcsosodik.

Jazz és lázadás: politikai és zenei szempontok ellen is. Nemcsak lázadóknak.


Vissza a lemezhez