Gondolatok az V. Jazzy Dalverseny Gálaestje (2011. október 18.) kapcsán
Suri Imre urat (nekem csak Imikém!) 1989 óta ismerem. Nem sokkal a „so called” rendszerváltás előtt a Magyar Rádió legtöbbet foglalkoztatott külsős zenei szerkesztőjeként dolgoztam, szó szerint éjjel-nappal. Mivel akkoriban épp jazz szilenciumon voltam (…), így Komjáthy György (műsorai összekötő szövegeit írtam) 1988-ban odavitt a még csak németnyelvű Danubius Rádióhoz (az első magyar kereskedelmi rádió!). Majd amikor 1988 őszén átváltottak magyarra, megkértek, találjak ki valami „húzós” műsort. Ekkor jutott eszembe a „minden estére más slágerlistát” szlogen. A heti vetésforgó így alakult (ha emlékeim nem csalnak): hétfő: magyar (MAHASZ slágerlista!), kedd: francia, szerda: olasz, csütörtök: német (BRAVO!), péntek: angol (New Musical Express), szombat: amerikai (Billboard), és vasárnapra maradt a fiatal magyar DJ-k bemutatkozási lehetősége. Cserhalmi Gyurka barátom mutatta be nekem az akkor huszas évei közepén járó Suri Imit, mint a legígéretesebb hazai rap-hip hop DJ-t. Aztán „rugalmasan elszakadtunk” a Danubius-tól! Legközelebb 1996-ban találkoztunk, mikor a MaJazz újság részére írt beszámolót a Montreuxi Jazzfesztiválról (!). Utána 10 év szünet következett, majd akkor épp a Juventus Rádió igazgatójaként 2006 tavaszán állt „önkéntes véradóként” a végül is elmaradt George Duke + Budapest Jazz Orchestra projekt mögé. És 2007 februárjában Kovács Lacival elindították a Jazzy Rádiót. Kezdésként töménytelen mennyiségű szpottal támogatták a mi (me and my wife, Gabriella) Bobby McFerrin koncertünket, ezért cserébe „kölcsön kérték” CD-gyűjteményemből az olyan előadók lemezeit, amit még az ő hallgatóik is el bírnak viselni (Oscar Peterson, Ella Fitzgerald, stb.). Aztán 2007 őszén megrendezték az első Jazzy Dalversenyt, amelyre maguk mellé László Attilát vonták be zsűrizni.
A tavalyi és idei zsűri azonban már ötfősre bővült: Dorozsmai Péter (a Tom Tom Records és a hozzá kapcsolódó stúdió vezetője), László Attila (gitárművész-zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének docense), Maloschik Róbert (mint ha ezt a nevet hallottam volna már valahol…) (társadalmi zsűri, a www.jazzma.hu főszerkesztője), Suri Imre (Jazzy Rádió) és végül, de nem utolsó sorban Zsoldos Béla (ütőhangszeres művész-zeneszerző-hangszerelő-zenei rendező, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének docense, a Magyar Jazz Szövetség alelnöke).
Az idén beküldött 110 felvétel közel négy óra zenét tartalmazott. Jómagam (mazochista módon) kétszer is végig hallgattam, mielőtt pontoztam volna. Arra büszke vagyok, hogy a zsűri egyetértett velem abban (maximális 10-es pontszám!), hogy Horváth „Plutó” József kapja „A legjobb szólista” díjat, Rafael Márió (egyedül én adtam neki 10 pontot!) „Simpla” című szerzeményében játszott fergeteges basszusgitár szólójáért! (Plutót nem láttam a kezdés előtt a teremben. Ezért megkértem Máriót, hogy hívja fel, majd mikor átadta a mobilját nekem, utasítottam Plutót, hogy azonnal vágja magát egy taxiba és „tűzzön” ide a Fesztivál Színházba, hisz nyolc körül kezdődik a díjátadás, és ő az első díjazott, ráadásul nekem kell átadni a díjat!) (És egy másik, nem szorosan idetartozó „szolgálati közlemény”: Márkus Tibor, a Magyar Jazz Szövetség elnöke kissé megbántott hangon közölte velem, hogy az MJSZ -megváltoztatva eredeti elképzelését- Dresch Mihályt javasolja a jövő évi Kossuth-díjra. Már fel is terjesztették a Zenei Tanácshoz, akik jogosultak a miniszter felé a javaslattételre. De egyáltalán nem biztos, hogy ők Misit fogják javasolni… És hogy legközelebb ne indítsak népi kezdeményezést és szavazást, hanem hasonló terveimmel keressem meg őket… Úgy hogy csak szavazzanak bátran továbbra is –október 31-ig- Dresch Misire! Remélem, az Önök által küldött rengeteg szavazat meggyőzi a minisztériumot is, hogy ki a helyes választás.)
Az eredeti kiírás szerint a döntőbe 10 produkció jutott (a MüPa Fesztivál Színházában kicsit meglepődtem, mikor JazzKovács bejelentette, a döntőbe tizenkét szám jutott…), közülük az első három lesz kiemelve, plusz különdíjat kap a legjobb szólista, a legjobb szövegíró és a legjobb hangszerelés. Majd Zsoldos Béla és László Attila szerzett egy kis pénzt (a második legtöbbet!) az Artisjus-tól, plusz Zsoldos Béla közben járására a Magyar Jazz Szövetség is felajánlott egy kicsivel több pénzt (a legtöbbet).
Majd bemutatták a tizenkét döntőbe jutott produkciót kis filmes bejátszás keretében! Tudom, hogy spórolni kellett az idővel, de nekem nagyon nem tetszett, hogy mind a tizenkettőt zeneileg rossz helyen keverték le! De a legnagyobb „baki” az volt, mikor Rafael Márióhoz (VII. kerületi roma jazz (!) zongorista fiú, az egyik legnagyobb ígéret!) a győri trombitás Vértes Marcell szövegét olvasták fel!
Aztán szokás szerint jött a tavalyi első helyezett dal, a „Jazz utca 10.” és 2010 nyertese, Lombos Márton „El Marci” és barátai, három számmal. A szövegíróból lett énekest a Juhász Attila Quartet (Juhász Attila – zongora, Rieger Attila – gitár, Piri Béla – bőgő, Cseh Balázs – dob) kísérte, de a harmadik számra bejött a szaxofonos-mókamester Bársony Bálint is huszármentében és csizmában. Nekem zavaró volt, hogy a Lombos Marci alá vokálozó trióban szerepelt az a Klemensits Mónika, aki öt-tíz perccel később a második legértékesebb pénzdíjat kapta ugyanazon a színpadon…
Majd Kovács Laci és műsorvezető kolleginája előbb a tizenkét döntőbe jutott dal jelen lévő előadóit (Márkus Judit nevének bemondása után egy férfi ment fel a színpadra, mindenki nagyot nézett…) és a zsűritagokat hívták fel a színpadra (Zsoldos Béla stúdióban dolgozott, így csak a végén, a színház előterében találkozhattunk vele).
Az első díjazott Plutó volt, aki nevének említésére szép lassan levonult a fenti bejárattól. És amikor színpadra lépett, elkértem Kovács Laci mikrofonját és beleharsogtam: Plutó a király! Magasan a legtöbb pontot kapta! (Mivel tíz volt a legjobb, így mindösszesen 50 pont állhat neve mögött.) Átadtam neki a díszes oklevelet, a Jazzy CD-t és Gonda János „Jazzvilág” című könyvét, de szerintem ő a Don Pepe pizzéria 20.000 forintos ajándékutalványának jobban örült, amit a cég képviseletében Gyarmati Dóra adott át.
Aztán következett „A legjobb szöveg”, Márkus Judit „Vízöntő”-je (A dalversenyben ez a nóta nem kapott szavazatot.). A díjat Szirmai Krisztina a Jazzy Rádió PR igazgatója adta át az együttes dobosának. (Oklevél, Jazzy CD, „Jazzvilág” című könyv + Don Pepe!)
Majd jött „A legjobb hangszerelés”, ami a Corneliu Tutu Band „Görbe tükör” című számának járt. Ezt a díjat Dorozsmai Péter prezentálta és az együttes gitárosa, Juhász Kornél és egyik énekesnője, Singh Viktória vette át (Oklevél, Jazzy CD, „Jazzvilág” című könyv + Don Pepe!), láthatóan nagyon boldogan, hisz akkor még nem is sejthették, hogy mi vár még rájuk…
Majd elfelejtettem mondta, mindhárman 30 szpotot kaptak a Jazzy Rádiótól!
Ekkor következett Klemensits Mónika, aki az Artisjus 100.000 forintos különdíját kapta. Réka „Szappanbuborék” című dala egyébként a 17-18. helyen végzett.
A Magyar Jazz Szövetség 150.000 forintos díját az elnök, Márkus Tibor adta át a Csemer Boglárka Quartet névadó énekesnőjének, aki „Japán kert”-jével nyolcadik lett.
És az izgalmak tovább fokozódtak…
JazzKovács László közölte, hogy a III. helyezett dal a „Now You’re Gone” a P&P-től. Nekik talán Suri Imre adta át a szokásos „Jazzy csomagot” + a mellettem álló öltönyös úr, Csernus Tamás, aki a fotósoktól alig tudott feljönni a színpadra, cége (Blue Sound Kft.) nevében az M 88 típusú „bronzmikrofon”-t prezentálta. Igaz, a P&P egy hegedű-szaxofon duó. Ja, és ők is 30 szpotot kaptak a Jazzy Rádiótól.
Aztán a műsorvezetők közölték, a II. helyezett dal a „Liberation” a Fábián Juli & Zoohacker-től. Juli két nagy cuppanós puszival köszönte meg nekem, a díjátadónak ((Oklevél, Jazzy CD, „Jazzvilág” című könyv). Aztán kikaptam volna Laci kezéből a mikrofont, aki az Istennek sem adta, erre a kislány nyújtotta felém, és belemondtam: „Juli! Az imént szállt le Fodor Péter Kanadában és a reptérről hívott, kézcsókját küldi!” (Nagy röhögés a nézőtéren!) És utána Juli megkapta Csernus úrtól M 88-as „ezüstmikrofon”-ját is. Plusz 50 szpot a Jazzy Rádiótól.
És a díjkiosztó csúcspontjaként elhangzott, az V. Jazzy Dalverseny győztese a „Görbe tükör” a Cornelio Tutu Band-től. Nagy ováció a nézőtérről, boldogság Kornél és Viktória szemeiben. És hogy még boldogabbak legyenek,Tutu példaképe László Attila adta át nekik az oklevelet és a "Jazzy csomagot", majd jött az M 88-as aranymikrofon Csernus úrtól, a Borház Magyarország képviseletében Gáspár Tamás adott át egy üveg prémium bort, Dorozsmai Péter 40 óra stúdióidőt ajánlott fel a Tom Tom Stúdióban. A Jazzy Rádió plusz felajánlásai: 100 szpot, interjú a zenekarral a JazzKovács és a Jazzy Hungarikum műsorokban, valamint jövő tavasszal lemezbemutató koncert a Liszt Ferenc téri Jazzy Pub-ban.
És mielőtt elmesélném, mi minden történt még az est hátralévő részében, álljon itt az V. Jazzy Dalverseny Top 10-je:
1. Görbe tükör (Cornelio Tutu Band): 46 pont
2. Liberation (Fábián Juli és Zoohacker): 32 pont
3. Now You’re Gone (P&P) : 28 pont
4-5. Amazing Woman (Rácz Gábor): 22 pont
4-5. Riffines (Sax o Funk): 22 pont
6. Splash (Vértes Marcell): 17 pont
7. American boy (Plüss): 14 pont
8. Japán kert (Csemer Boglárka): 12 pont
9. Simpla (Rafael Márió): 11 pont
10. Holnap délre (Jazzation): 9 pont
A versenyzők és díjátadók levonultak és a Gálaest zárásaként jött a beígért Gitár Hősök koncert, Babos Gyuszival, László Attilával és Tátrai Tibusszal + a Garami Funky Staff, amelyben olyan régi ismerőseim is játszottak, mint a 2005 májusában az indexét Herbie Hancock-kal a BKK-ban aláírató Milosevits Mirkó, és 2008-as trombitaversenyünk (Bartók Rádió, you know) győztese, Koós-Hutás Áron. Azt is bevallom, hogy az énekesnő is nagyon ismerős volt, de amíg a végén be nem mondta Babos Gyula, nem jöttem rá, hogy Veres Mónikáról van szó, mert amikor tavaly a Babos Project Special-lal fellépett a Zsámbék Jazz Open 2010-en, egészen másképpen nézett ki. Azóta lefogyott és ébenfekete hajából melírozott szőke lett. Én eddig tini popsztárként (Nika) és lovári nyelvű énekesnőként (BPS) ismertem. Az tegnap este derült ki, hogy rock-blues énekesnőt is tud alakítani. Egy szám erejéig Pély Barna is beszállt, egyébként pedig a gitárosok hősködtek. Nem is lett volna ezzel semmi baj, hisz jókat játszottak, csak a hangosítást tudnám feledni… Persze a közönségnek még így torzan túlvezérelve is tetszettek az öreg fiúk, nem vén fiúk. Nekem a Babos-László duó „Stella by Starlight”-ban nyújtott jazz (!) gitározása, valamint a ráadás szám (All Blues) tetszett a legjobban, ahol hősök ide, hősök oda, Tibusz akkorát játszott, hogy azt még amerikai „blueser”-ek is megirigyelhetnék.
