Vidéki jazzarcok – Mészáros Zoltán (Veszprém)

Bevallom, Zoliról akkor hallottam életemben először, mikor kb. 10 éve Bositól „átvette szocialista megőrzésre” Snétberger Ferit. Később volt munkakapcsolatunk is (lásd: Herbie Hancock, majd Snétberger Akadémia…).

Először talán arról kellene mesélned, hogyan kerültél kapcsolatba a kulturális szervezéssel. Már általános iskolában, vagy a gimnáziumban is mutatkoztak rajtad olyan jelek, hogy ha törik, ha szakad Te szervező leszel? Mikor kattant be Nálad, hogy ilyen pályára lépj?

Kétségtelen, hogy már iskolában is szervező típus voltam. Házibulik, osztálybulik, a 70-es évek végén már dj-kedés, úttörőtábori szervezkedések, amolyan közösségi lény voltam mindig is. Sokkal több bulit szerveztem, mint mások, ezt a hagyományt azóta is ápolom. Folytatódott mindez a főiskolán is, Pécsett, a Tanárképzőn, az évfolyam estek szervezésében is vittem a zászlót.

Milyen munkahelyeid voltak eddig és ott miket kellett szervezned?

Egyetlen évet tanítottam, 1991/92-ben, angolt és testnevelést egy veszprémi iskolában, itt is „szervezkedtem”, 40 gyereket vittem ki Dél-Angliába két hétre egy nyelvi táborba. A tanítás után 13 év média jött.  Hatod magammal megalakítottuk a Radio Jam-et 92-ben, az első hazai vidéki helyi rádók között voltunk, ide már részben a zene-szeretetem sodort, ugyanakkor főszerkesztő lettem, és egészen a Radio Jam Rt, ami a 2000-es évekre egy öt adóból álló regionális hálózattá nőtte ki magát, az is maradtam, a társaság vezetése mellett. A médiapiac alkonyától tartva már a 90-es évek végén kerestem az alternatív vállalkozás lehetőségét, és Veszprém belvárosában társammal megvettük egy régi, patinás vendéglő romjait, ahol 2000-ben nyitottuk meg az Oliva Éttermet és Panziót (www.oliva.hu), ami mára egy 22 lakóegységes kis hotel, étterem és kert is, itt kezdtem élő zenés koncertek szervezésébe. Cotton Club Singers, United, Tátrai, de Szakcsi, Köszegi, tehát jazz is. Az első években törzshelye voltunk a jószerivel egyetlen helyi jazz zenekarnak is (Gömbös Quartet), azt hiszem itt kaptam rá a dologra..

Hogyan kerültél kapcsolatba a jazz-zel? Muszájból, vagy otthonról hoztad magaddal a jazz szeretetét?

A 70-es években, mint szinte mindenki, farmergatyás rock-rajongó voltam leginkább, de nyitott volt a szemem és a fülem. Apám, akinek a Népstadionbéli Louis Armstrong fellépés egy hatalmas élmény volt, és imádta a dixiet, mint műfajt, kisgyerekként  vasárnaponként elcipelt magával a Benkóék jazztörténeti sorozatára a műv-központba, amire a mai napig emlékszem. Ez nyomott hagyott bennem. A 70-es évek végén, és a 80-as évek elején a Veszprémi Vegyipari Egyetem közművelődési titkárát Nagy Karcsinak hívták, ő egyedül csinálta azt a kulturális életet, ami talán még mélyebb nyomot hagyott bennem. LGT, Dresh, Muzsikás, Szabados, Vukán, Kőszegi, Dés, Sebestyén Márta, Bontovics Kati, Bizottság, Kontroll Csoport, stb. rendszeres vendégek voltak Veszprémben, az egyetem tavaszi, őszi jazz fesztiváljain átlag 200-an voltak, az egyetemisták akkor még jazzrajongók voltak, szóval itt kaptam a „vírust” azt hiszem.

Összeszámoltad-e már, hogy eddig hány koncertet szerveztél?

Egyszer-kétszer összeszámoltam korábban, de már nem számolom. Többszázat, a legkisebbektől a többezresig. Néha „upgradelem” a listát, hogy lássam, mert különben magam sem tudom. A Brad Mehldau Trio első magyar koncertje, Zawinul életének utolsó fellépése, Paco de Lucia utolsó két hazai koncertje, vagy Gary Moore két magyar fellépése, mint utóbb sajnos kiderült, az utolsó is, Richard Bona vagy féltucat koncertje, Jose Cura, Ramon Vargas, vagy Miklósa Erika barátsága is mind mind innen fakad, és persze a kapcsolatom Snétbergerrel is, hiszen a Veszprémfest-en ismerkedtünk meg igazán, még 2004-ben. Ferit mindig is kedveletem, a Dhaffer Youssef duo koncertje a Zeneakadémián az egyik kedvencem volt, de hogy a hazai managere leszek, az itt vetődött fel először.. Feri együtt muzsikálása Bobby McFerrin-nel (és mit gondolsz Zolikám, kit hívott fel New York-ból Bobby menedzsernője, Linda Goldstein, hogy aszongya: Robert, who is this very aggressive man from Vezprem? – a szerk.), vagy Richard Bona-val is innen indult, ahogy a Snétberger Zenei Tehetség Központ története is.

Miért pont ezeket az előadókat hívtad meg az idei Veszprémi Ünnepi Játékokra?

A nevünk tavalytól VeszprémFest, de a fesztivál ugyanaz, mint amit korábban az Ünnepi Játékok jelentett. Próbálunk egy populárisabb vonulatot a minőségi kategória mellett színpadon tartani, ebbe a George Benson, mint az idei „húzónév” nyilván tökéletesen bele illik, de a Mezzoforte, Matt Bianco vonulat is jól megfér vele, Omara Portuondo-val. Amúgy a fellépő lista az sokszor nem csak a vágyainknak, hanem a realitásoknak, az Európában turnézó művészek elérhetőségének is a mátrixaként alakul ki, no meg persze a pénztárcánknak is a függvénye.

Nagyon húzós, pénztárcába vágó nevek vannak köztük, a jegyárak viszont nagyjából a pestiek fele? Ezt hogy tudod megvalósítani? Ilyen jó a budget-ed?

A fesztivál idei tervezett büdzséje 145-150 millió forint, amiben gondolkodhatunk. Törekszünk arra, hogy lehetőleg annyira lent tartsuk az árakat amennyire csak lehet, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez egy vidéki fesztivál, ahol a vásárlóerő sajnos a budapestihez nem mérhető. És számunkra az is fontos, hogy a vidéki, sokszor laikus közönség itt találkozik először jazz-zel, operával, és ilyen tekintetben ez egy műfaj-népszerűsítő küldetés is, ezért is fontos a minél jobb hozzáférhetőség, és persze, ezeknek a műfajoknak erre nagy szükségük is van, a jazz közönség fogy és öregszik, velünk együtt, opera játszás pedig alig-alig van vidéken Magyarországon.

Van-e még az idénre más jazz terved is?

A Veszpémfest tavaly vonta be a programjai közé a Rozé Rizling Jazz napokat, ami hatalmas siker volt, a 10 nap alatt 7-8.000 látogatónk volt. Az Óváros téren, Veszprém szívében, az egykori piactéren építünk egy meghitt, zárt kis borfalut, „30 borász, 30 koncert a szlogenünk”, a borászatok csak balatoniak, Jásdi, Figula, Laposa, Légli, a vidék zászlóshajói mellett a kisebb, feltörekvő, és komoly minőséget nyújtani képes pincéi, a fellépők között Szőke Niki, Szűcs Gabi, Tzumo, Rozsnyói, Barcza, Mirtyll, Group ’N Swing, de még fiatalabbak is, köztük külön minden este 17.00-tól a Snétberger Központ fiataljainak a zenekarjai is. A borászoknak rozét, mint a  nyár tipikus fajtáját, és rizlinget, mint az észak-balatoni borvidék egyik legjellegzetesebb fajtáját kell hozniuk, de persze mást is hozhatnak emellett. Ez szintén egy olyan terep, ami a jazz népszerűsítését is hivatott szolgálni, egy pohár rozé mellett az emberek valahogy fogékonyabbak a jazz-re is…

Jelenleg emelett leginkább a Snétberger Központ fiataljainak a koncertekre szervezése köt le, hála égnek rengeteg felkérést kapunk az ország minden részéből, készülünk velük külföldre is, Feri maga is egy koncertet állított össze Bodócki Ernő(bőgő), Fehér Elemér (klarinét) és Palásti Gergő (fagott) tanítványainkkal, a múlt héten nagy sikerrel léptek fel Berlinben.

Akkor befejezésül még egyszer, hol és mikor lesz az idei Veszprémi Ünnepi Játékok?

A Veszpérmfest július 13-a és 22-e között zajlik, részletes program a www.veszpremfest.hu alatt.