Apáról fiúra: a Fekete család különleges koncertje a Muzikumban
Igazán családias volt a hangulat január 24-én este a Muzikum Bisztró színpadán, de most nem az újságírók által kedvelt hangulatfestő módon, hanem a szó szoros értelmében. Fekete István trombitás ugyanis négy fia kísértében muzsikált az Apák és fiúk című, Maloschik Róbert által kifundált koncerten.
A műsor első felében saját szerzemények csendültek fel, nagyrészt populárisabb jazz, profi előadásban. Az apukát ifjabb Fekete István gitáron, Zoltán basszusgitáron, János pedig dobokon kísérte. A Miles Davis-nek dedikált nótában az idősebb István több szerepet is magára vállalt: énekelt, fia gitárszólója alá akkordozott a zongorán, sőt még a saját improvizációja alá is, fél kézzel. A Jánosnak tett felhívására, miszerint nem lenne-e kedve egy kis beat-boxhoz, természetesen a „persze édesapám” volt a válasz; a koncert tele volt ilyen apró kedves és vicces momentumokkal, a közönség pedig vette a lapot. Leginkább az ifjabb Fekete István bontakozott ki fantáziadús improvizációival, de a többieket sem kell félteni: mindannyian kiváló muzsikusok lesznek. Ráadásként megjelent a legkisebb fiú is: Mátyás Michael Jackson dalokat énekelt és táncolt: „You Make Me Feel”, „Billie Jean” és egy Jackson Five nóta a Fekete Four előadásában. Ahogyan Maloschik Róbert is hangsúlyozta, az első rész végén megköszönve a produkciót: István nagyon büszke lehet a fiaira. De büszke lehet még arra a mintaszerű, harmonikus egységre, ami összejött a színpadon. A jó zenén túl humor, szeretet és szerénység, ami egy plusz élményt adott a publikumnak.
Plusz élményből egyébként még akadt: István kőbányai növendékei (t. i. a Kőbányai Zenei Stúdió tanára) is lenyomtak két nótát (Zoltán itt már trombitára váltott), aztán a tanár urak következtek. Hárs Viktor bőgős és Sramkó János dobos, Halper László gitárossal és természetesen Fekete Istvánnal kiegészülve belevágtak egy nagyon komoly Hendrix jazz blokkba, és a Beatles „Here Comes the Sun” átdolgozása is felcsendült. Kiderült milyen lett volna, ha Jimi annak idején belekóstol a hard bop-ba, Halper szólóiban ott voltak a jellemző hendrixes frázisok, bonyolultabb harmonizálással és ritmuskísérettel egészen egyedi élmény ezeket hallgatni.
Ezen a különleges estén a szerencsés közönség láthatta milyen az, ha valami apáról fiúra száll. Remek jazz, sok fiatal tehetség, jó hangulat; sokáig emlékezhet rá, aki ott volt.
