JazzMa - Hírek - Sárik Péter – László Attila – Fonay Tibor – Kaszás Péter All Stars a BJC-ben 2014.12.28-án Fénykép és szöveg: Sztraka Ferenc

Sárik Péter – László Attila – Fonay Tibor – Kaszás Péter All Stars a BJC-ben 2014.12.28-án Fénykép és szöveg: Sztraka Ferenc

2014. december 30., Sztraka Ferenc

Karácsony után két nappal koncertet rendezni csöppet sem veszélytelen vállalkozás a kelet-európai kalóriakombinátok földjén. A december 28-i koncert megálmodói mertek merészek lenni, és tizenegyre lapot húzván, nyertek a tizenkét ütemes zenés társasjáték félvilági vidékén.

A zsúfolt házas koncert nagyérdemű közönsége a jelek szerint, már sikerrel küzdötte le a karácsonyi bejglik okozta disszonanciát és kakofóniát, nem úgy az est házigazdája, Sárik Peti, aki a “megfogyva bár, de törve nem” attitűddel a vállán, hősiesen kúrálta magát citromlével, meg ráolvasással a hangbeállás után, meg a szünetben. De a híres pacsulis, akarom mondani, Köln-is koncert óta köztudomású, hogy a gyomorrontás és a kialvatlanság nem feltétlenül akadályozza meg a remekművek világra jöttét, sőt, talán még az ekkor evilágra vergődő újszülött kis szinkópé ordítása is jól behangolt.

Ezzel a cizellált felvezetéssel csak azt akartam megfogalmazni, hogy Peti játékán és az egész zenén nem látszott a karácsonyi kulináris atrocitás. Mivel Robi karakterenként honorál, ezért mégsem intézhetem el a koncertet annyival, hogy jó volt, és kész, kalap, kabát.

Komolyra fordítva a szót, a tegnap este igazi randi volt a zene és a közönség viszonylatában. Valahogy nagyon lejött a színpadról a jazz hangulata, ott tartottunk, hogy a legkisebb rezdülést is azonnal értőn vette a hallgatóság. A valódi All Stars nagyágyús felállás ráérzett erre a légkörre, ők megtehették, hogy nem a könnyebbik ellenállás felé mozdulnak. Nem műanyagokból összebugázott generálszószt döntöttek a nyakunkba a színpadról modern korunk látványpéksége néven, hanem gyönyörű dallamokból mesterien kicsiszolt, nemes ízekkel kábítottak bennünket, teljes sikerrel. Egészpályás letámadás, a durr bele, nagyhangú, gyors tempójú nehéztüzérség helyett a BJC közelkörzetében ügyeletes légi irányítás szabad pályát biztosított a lágyabb, elsőre kicsit visszafogottabb, de ugyanakkor nagyon meghitt harmóniáknak. Az igazi randi romantikus, nem biztos, hogy a köszönés után már azonnal vetkőztetni kell a szinyórát.

Tényleg totál telt ház volt, még az előtérben is álltak, akik nem fértek be a terembe. Abból is látszott, hogy a muzsika pontosan célba ér, hogy ezúttal, mintha kevesebben ujjazták volna a hordozható társalkodónőjüket telefonjaikat a koncert közben.

Jól illeszkedtek a fősodorhoz Peti és Attila konferálásai is. Például, megtudtuk, hogy ezen az estén sem kell nélkülöznünk a manapság megkívánt és kihagyhatatlan szakralitást. Peti elmesélte, hogy középiskolás korában Cegléden esküvőkön muzsikált, de nem ám az esti bulikon, hanem a szertartások alatt, amikor még mindenki karót nyelten feszeng a puccparádéban, ráadásul a megjelentek többsége még józan is. Ekkor jött ki László Attila 1995-ös “The Only One” című CD-je, amelyen szerepel a “Basking Tiger” – „Napozó tigris” című szerzemény. Peti úgy találta, az esküvői rituálé teljesebbé válik a napozgató tigrincstől, ezért felvette a repertoárba, és ettől a nagyívű pillanattól kezdődően a muzikálisabb ceglédi ifjú párok pallérozottabban próbálták elütni a nászéjszakáig hátralévő órákat.

Szó esett még a zenék címadási nehézségeiről is. Hát igen, nem egyszerű ügy. De a mostani körülmények hatására, szeretném, ha a 2015-ös karácsony utáni koncerten már felcsendülne a „Bejgli-blues”. A régi, még a King Oliver előtti időkből kiásott ős-standard-et, a Hammerklavier-szonátát miért ne űberelhetnénk a korszerű Katzenjammer-szonátával?

Felváltva hangzottak el Sárik Peti és László Attila dalai, ebben a sorrendben:

“Soul to Soul” – László Attila

“Always Back to You” – Sárik Péter

“Stream” – Sárik Péter

“Basking Tiger” – László Attila

“I’ll Catch You” – Sárik Péter (A Belügyminisztérium támogatásával, amúgy gyilkos kis blues)

A szünetben elhangzott némi pohárcsörömpölés a büfé környékéről - igazi sztereó hangzás! -, az is elment.

A második szettben pedig az alábbiakat hallgathattuk:

“Smart Kid” – László Attila

“A Dance We Are Waiting for” – László Attila

“A New Day’s Morning” – Sárik Péter

“The Only One” – László Attila - A dalhoz gyönyörűen passzolt a “Like Someone in Love” standard is.

“Waterloo” – László Attila

A ráadás is illett az estéhez: “Sounds of My Heart” – László Attila.

A zenekar, csúcsformában ám, ahogyan köll:

Sárik Péter – zongora

László Attila – gitár

Fonay Tibor – basszusgitár

Kaszás Péter – dob.

Hazafelé, még a koncert hatása alatt, vigyorogva csúszkáltam a Budakeszi út tetején, de nem zavart, még kitartott a mámor, szerencsére szondamentes időt fogtam ki.

Lábjegyzetként ide kívánkozik, az egyetlen disszonáns dolog, miszerint a fényképeken a zenészek fejét (Kaszás Petiét leszámítva, ő szerencsére megúszta) egy frivol neccharisnya, valamint egy kevésbé vágyfokozó hatású, ritka szövésű egérháló mixtúrája borítja. Nem tudom, mi lehet a reflektorokkal, de az éles, jobb minőségű képek emiatt teljesen használhatatlanok, már nem először. Lehet, hogy szólok az Interpolnak, intézkedjenek már valamit. Jó lenne kideríteni, mi okozza ezt a zavaró jelenséget. Ettől függetlenül, a koncert marha jó volt.