Robbant a TMT a MüPában! (2016.05.07.)

Egy kis magyarázat: a trinitrotoluol (TNT) robbanóanyag - a The Manhattan Transfer (TMT) vokális jazz-t előadó, 1969 óta létező együttes. 47 év majdnem fél évszázad - kapásból nem is tudom, hogy van-e a (jazz)műfajban olyan zenekar, amelyben a tagok ennyi ideig "kibírták" egymást. A kitaláló-alapító Tim Hauser ugyan 2014-ben elhunyt, de a többiek: Janis Siegel, Cheryl Bentyne, Alan Paul - ének; Yaron Gershovsky - billentyűs hangszerek, zeneigazgató; Boris Kozlov - bőgő, basszusgitár: Steve Hass - dob; az új énekessel, Trist Curless-szel kiegészülve "életben tartják" a The Manhattan Transfer-t - és ellátogattak Budapestre, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe.

Több (esetenként kényszerű) tagcsere, számtalan lemez, tíz (10!) Grammy-díj - meg sem kísérlem az énekegyüttes több évtizedes történetének bemutatását (a világhálón részletesen megtalálható).
Totál teltház, a hallgatóság nem a legfiatalabb korosztály; hatásos kezdés: még nem látjuk, de már halljuk az énekeseket – mikrofonnal a kezükben jönnek, a trió adja az alapot (végig tökéletesen, ízlésesen, kiváló arányokkal).
Nem szoktam az öltözködéssel foglalkozni, de most megemlítem: a fekete és a szürke színek kombinációját viselik - igazán elegáns, az alkalomhoz méltó.
Jól szerkesztett, átgondolt műsort hallunk, de nem gépies, lélektelen előadásban - ellenkezőleg: lendületesen, helyenként érzelmesen, rendkívül tisztán, változatosan követik egymást az ismert dalok.

A kezdetektől jönnek sorban a nem mindennapi feldolgozások: "Route 66", "Birdland", "Chanson d'Amour" - közülük csak néhány. És számomra a csúcspont: "Tutu", Marcus Miller szerzeménye (Miles Davis azonos című lemezén) - elképesztő!
Felváltva konferálnak (nem túl hosszan, de szellemesen) és mindig más a főszereplő; viszont amikor mind a négyen egyszerre "támadnak" - azért az az igazi!
Nincs értelme bárkit kiemelni: ez úgy jó, ahogy van (mégha közhely is...).

Élvezik a sikert, mert a közönség reagál: sokszor végig tapsol egy-egy számot.
Régen láttam ilyen lélegzetelállító produkciót! Ráadásokkal együtt 1 és 3/4 óra kellemes, tartalmas szórakozás volt a JAZZTAVASZ 2016 zárónapján a The Manhattan Transfer koncertje.
Az első napon (José James) "panaszkodtam", hogy "más" műfaj - most azt kell mondanom: ez (legalább) 90%-ban jazz volt! Nem is akármilyen.
A megérdemelt siker titka (azt hiszem) megfejthető: (még mindig) szeretik, amit "csinálnak" - és (talán) egymást is…