Ben Wendel Quarter, Poncho Performance Hall, Cornish College, Seattle, USA (2016. szeptember 27.)

Ez most rövid lesz. Ben Wendel - szaxofon, Gerald Clayton - zongora, Joe Sanders - bőgő, Henry Cole - dobok - így állt fel a zenekar. Ben Wendel-t a Kneebody fúziós zenekarból ismerte a - nagyszámú, és szemtelenül fiatal - közönség. Clayton és Sanders saját szólólemezeket jegyez, illetve a legutolsó Charles Lloyd zenekarban is is ők játszanak (Wild Man Dance).

Lendületesen kezdett a kvartett, többnyire eredeti kompozíciókat játszottak (sokat közülük más zenészeknek dedikálva), leginkább az új lemezük anyagából. A kísérő három zenész elsőrangú munkát végzett, de Wendel szögletes, kissé kapkodó játéka egy idő után kissé irritáló kezdett lenni; zeneileg mintha éppen ő, a zenekarvezető lett volna a leggyengébb láncszem a koncerten. Mintha ez a posztmodern full-akusztikus jazz ma este nem igazán feküdt volna neki. Aztán a végefele minden átmenet nélkül elővettek egy "I Loves You Porgy"-t, ami olyan nagyon meghatóan, olyan szívbemarkolóan szépen szólt, hogy minden korábbi ma esti tevékenységéért megbocsátottam Ben-nek. Mintha a legjobb  formában levő Joe Henderson-t hallottuk volna, arról a csodálatos Porgy & Bess lemezéről. Kb. egy órát játszott a zenekar, ráadást nem adtak, hanem egyből mentek az előtérbe az új CD-t árulni és dedikálni.  Képek.