Neves külföldi jazzmuzsikusok, akiknek a koncertjein jártunk me and my lovely wife Gabriella – 3. rész: Gateway Trio (1983. június 14. – Debreceni Jazz Napok)
Ebben a sorozatban azokról a koncertekről ejtek szót, amin Gabival vettem részt!
Gateway: John Abercrombie - gitár, Dave Holland - bőgő, Jack DeJohnette – dob, zongora
A zenészek kissé nyűgösek voltak, mert tízegynéhány órás utazás után reggel kilenckor landoltak Ferihegyen, ahol kiderült, néhány csomagjuk elkeveredett. Majd tovább fokozódott a jó hangulatuk, amikor Debrecenben érve kiderült, hogy még nem lehet felmenni a szobáikba, mert épp akkor takarítottak... Aztán Kiss Imre (Magyar Rádió) kitalálta, hogy beszéljem meg velük az Arany Bika lobbyjában, hogy a "soundcheck" előtt, vagy után nyilatkozaznak nekem, magyarul "A dzsessz világa" című műsornak.
John szelíden mosolygott, majd azt mondta: "No way".
Viszont Dave és Jack szóban ráállt a "dologra".
Amikor délután ötkor értük mentem, hogy mikróbusszal kivigyem őket a Sportcsarnokba, John már lent volt az előtérben és csendesen mosolygott. Előbb Dave szobájába szóltam fel, álmából ébresztettem, morcos is volt. Aztán Jack-et csöngettem, de senki nem vette fel. Majd pár perc múlva ő is feltűnt a recepciónál és reklamált az elszállásolás nem megfelelő körülményeiért. Mondta, a szerződésben ötcsillagos szálloda lett ígérve. (Szó szerint azt mondta a szobájára, hogy chicken coop!)
Gondoltam magamban, ez aztán jól kezdődik.
Dave-nek még mindig nem volt semmi nyoma, így ismét felszóltam neki. Kiderült, hogy visszaaludt. Amikor a trió másik két tagjának ezt elmondtam, az előbb még ideges Jack elmosolyodott és azt mondta: "Take it easy, man".
Kb. 20 perc múlva lejött a nagydarab angol bőgős is. Akkor még nem volt mobiltelefon, így a Sportcsarnokban el sem tudták képzelni, mi történhetett. Amikor megérkeztünk, K.I. lila fejjel üvöltözött velem, hogy hol voltunk eddig. Most nem idézném, hogy én miket üvöltöztem neki vissza. A zenészek csak néztek ki a fejükből...
Természetesen "soundcheck" előtt így már szó sem lehetett interjúról. Aztán, mikor lejöttek a színpadról, már csak Dave-nek volt kedve -neki sem túlzottan- a beszélgetéshez. Leült velem szemben, majd feltettem neki az első kérdést: "Mr. Holland, you and Jack were the rhythm section on Miles Davis' "Bitches Brew" LP. That was absolutely in other direction like this one. Who's idea was the much more acoustic Gateway?" És mielőtt Holland egy szót is válaszolhatott volna, K.I. megint üvöltözni kezdett: "Ez ki a f...t érdekel?" Majd kikapta a kezemből a mikrofont és ő kezdte kérdezgetni Dave-et. Én meg dühödten kimentem az öltözőből. Megkerestem vadonatúj -1 napos- feleségem, Gabikát, akivel később beültünk az első sorba és nagyon élveztük a koncertet...
A koncert fantasztikus volt. Hat számot játszottak. Nekem különösen a harmadik és a hatodik téma tetszett, amelyben Jack DeJohnette zongorázota saját szerzeményeit.
(Akkor még nem is gyanítottam, hogy 2002-ben Jack DeJohnette-et hívom meg díszelnöknek az általam a Bartók Rádióban rendezett Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Versenyre.)
Ezeket játszották:
- John Abercrombie: Even Steven
- John Coltrane: Bessie’s Blues
- Jack DeJohnette: Silver Hollow
- Dave Holland: Backwoods Song
- Dave Holland: Jumpin’ In
- Jack DeJohnette: Blue
