HBD BJC!

Szombaton tartotta kilencedik születésnapját a Budapest Jazz Club. Piros betűs ünnep ez a januári nap minden zenésznek és jazzrajongónak. Közösen ünnepeltük a klub eddigi kilenc évét, és az általunk szeretett műfajt is.

Az előző évek gyakorlata szerint az ünnepi műsor három részből állt, három zenekar lépett fel, majd ezután kezdődött a hajnalig tartó jam session. A jól bevált recept szerint a három meghívott zenekarból az első most is egy fiatal, pályakezdő zenekar volt, a második egy fővonalat képviselő, nagy nevekből álló, igazi mainstream zenét játszó együttes, még a harmadik, egy olyan sztárcsapat, amelyik képes zenéjével az extázisig fokozni a hangulatot a torta szertartásos felszeletelése előtt. Idén Bencze Alma kvartettje képviselte a fiatal tehetségeket, a második részben László Attila formációja, még a harmadik részben a Barabás Lőrinc Quartet lépett fel. A jam házigazdája Gyárfás István volt.

Nemcsak a nézőtér, hanem a klub minden helyisége, az előtér, és a jam helyszín köré telepített étterem is zsúfolásig megtelt. Az ülőhelyek jóval a kezdés előtt gazdára találtak, és a jam kezdetéig féltve őrzött kincsek maradtak. Akik nem fértek a koncertterembe, kivetítőn követhették nyomon az eseményeket. Én is csak belestem a színpad felé, az első sor közepén megnyugodva fedeztem fel a JazzMa.hu munkatársát, Sztraka Ferencet, így lemondva a színpad körüli helyezkedésről, teljes egészében eredeti elképzelésem megvalósításába foghattam. Gondoltam, ez a születésnap remek alkalom arra, hogy a klub munkatársai közül bemutassak néhányat, akik egész évadban azon dolgoznak a háttérben, hogy mi (rajongók, tudósítók, és zenészek) jól érezzük magunkat itt. A klubba lépve többnyire első utunk a pénztárhoz vezet, így elsőként Zselinszky Zsaklint, azt a csinos hölgyet mutatom be, akivel minden koncertre látogató találkozik.

Hogy találtál erre a klubra?

- Régebben az egyetemi tanulmányaim mellett egy másik helyen dolgoztam, és megismerkedtem pár már itt dolgozó kollégával. Ők mondták, hogy van egy szuper lehetőség a BJC-ben, a pénztárosi munka, ami testre szabott lenne nekem. Kipróbáltam, és beleszerettem. Édesapám nagyon szereti a jazz zenét, így már gyerekkorom óta ismerős a műfaj. Annak idején nem igazán hallgattam, most már muszáj, de egyre jobban szeretem. Szerintem apukám is nagyon örül, hogy itt vagyok!

Tudom, hogy elsősorban a hetvenes évek elejének rock muzsikáját szereted, de az itt megismertek között is akad, akiknek a zenéjét hallgatnád a klubon kívül is?

- Ez így van, ezért nem annyira a „tipikus” jazz, inkább egy kissé a világzene felé hajlok. Az itt fellépők közül legjobban Juhász Márton Euro-African Playground, és Tálas Áron Flight Modus zenekara tetszett, talán, mert egy kicsit Pink Floyd-os volt.

Zsaklin az egyetem elvégzéséig biztos itt marad, úgyhogy még sokat fogunk vele találkozni.

Dóczi Bencével is sokat találkozunk, bár őt látásból is alig ismerik. A színpadon csak a közönség elől elzárt beállások alatt látható, a koncertek alatt a keverő pult mögött foglal helyet, többnyire kollégájával, Susszer Balázzsal. Ha nagy ritkán felbukkan a büfé környékén, könnyen felismerhető laptopra hasonlító digitális csodaszerkentyűjéről, amellyel irányítja a BJC hangosítását, hangzását.

- Ismerek hangmérnököt, akinek a jazz pusztán egy audio jel a műszeren. Te hogy állsz ezzel a zenével?

-Hozzám közel áll ez a műfaj. Kamasz koromban kerültem kapcsolatba a jazz zenével először, mint hallgató. Aztán hangszeren is elkezdtem tanulni, igaz, nem a profik szintjén. Gyakornokként kerültem ide, aztán itt ragadtam. Egyrészt érdekelt, másrészt feladatot kaptam, lehetőséget láttam mind a jazz klubban, mind a jazz zenében.

- Világsztárokkal dolgoztál, volt-e közülük olyan, aki különc kéréseivel kiborított?

- Általában már előre elküldik kívánságaikat, és megbeszélünk mindent, az alapján forgatókönyv szerint folyik az este. Nem emlékszem különös kérésre, ami izgalmas lenne az olvasók számára.

- Volt olyan közöttük, aki mély benyomást tett rád?

- Tavalyi évben szinte csak ilyen volt, de előtte is rengeteg olyan emberrel találkozhattam, dolgozhattam együtt, akik nagyon inspirálóak mind szakmailag, mind emberileg.

Végül Keleti Kristófot faggattam, akit a színpadról is ismerhetnek a Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat látogatói.

- Te konferálod fel az ideérkező világsztárokat színpadra lépésük előtt. Ez irigylésre méltó, de gondolom más feladatok is a munkakörödbe tartoznak…

- Igen, hogyne! Mondom rá ezt határozottan, hogy „hogyne”. Persze körül tudom írni, de annak nagyon örülök, hogy ez nem egy szűken körülírható dolog. Hivatalosan kommunikációs vezetője vagyok a klubnak, ami egy kicsit túlzó, mert nincs egy nagyobb gárda, akiket vezetni kell. Van egy PR marketing jellegű feladatköröm, amibe beletartozik többek közt, hogy a vendégek felé mit kommunikálunk. A programfüzet szövegeit rendezem sorokba, a weboldalunkat is kezelem, ebben egy grafikus lány is segít, akinek szintén több feladata van. Ami miatt igazán szeretek itt dolgozni, az pont az, hogy ebben a kis létszámú társaságban nagyon erős csapatszellem alakult ki. Az indulás óta a klub két motorja, a tulajdonos, egyben alapító Bóna László és Susszer Zoltán. Mondhatom, profikká váltunk, de mégis megmaradt a családi vállalkozás jellege a dolognak. Mindenki mindenbe bekapcsolódik, véleményezi, ötletet ad, akár pályázatról, vagy a világsztár sorozatról van szó. Mi egy csapat vagyunk, a fontosabb dolgokról ugyanazt érezzük. Nagyjából ugyanazokat látjuk hibának, csúnyának, szépnek, menőnek, nincsenek komoly nézeteltérések. Nehéz megtalálni a megfelelő embereket bármelyik posztra, személyi kérdésekben a tulajdonosok véleménye, a régi motorosok véleménye, mint például Susszer Balázs technikusé, és az enyém is egyezik.

- A fellépő sztárok részéről érkezett meglepő kérés, esetleg voltak közöttük nehezen kezelhető rigolyások?

- Kezdetben volt stressz bennem, de itt nem kell átfesteni a falakat, és megfelelő számú rózsákat elhelyezni az öltözőben. Egy nagyon összeszedett kérés jön tőlük előzőleg, tudják mit, hánykor kell csinálni, amit nem tudnak, megkérdezik, amiben tudjuk, segítjük őket. Nem kell ezt túldimenzionálni. Kulturáltak, nagyon jó fejek, és nincsenek allűrjeik.

- Hogy kerültél kapcsolatba a jazz zenével?

- A jazz zene szeretete független a klubtól. Nem messze a mostani BJC-től, a kettes villamos végállomása közelében volt egy Jazz Cafe nevű hely, pincehelyiség volt, kevés emlékem van róla, mert baromi rég volt. Kamaszodván oda jártunk, három dolgot csinálni. Boros kólát inni, ez akkor még nem volt olyan szörnyűnek tartott ital, biliárdozni, és jazzt hallgatni. Szürreális álomkép, vagy valóban így volt, nem tudom, de mintha ott a Bónát láttam volna dobolni. Akkor mindenesetre fiatalabb volt, mint most én, tehát nem kizárt. Nagyon sok zenét szerettem, és szeretek a jazz mellett, ha nekem nem is kizárólagos zene a jazz, azért az életemben jelentős helyet foglal el. Jó fej szüleimnek köszönhetően Zuglóban ének-zene általánosba jártam, akinek volt késztetése, elkezdhetett játszani valamilyen hangszeren. Én alapvetően szaxofonozgatni kezdtem, persze nem olyan szinten, mint egy mai Bartókos. Azért sem lettem szaxofonos, mert előtte klarinétozni kellett, amit nem szerettem. Volt az iskolának egy nagyzenekara, amit a szaxofon tanárom vezetett. Amíg ebbe a zenekarba nem került be valaki a választott hangszerével, cintányéroznia és nagy dobolnia kellett. A tanár úr lebeszélt a szaxofonról, de a dobolást rendben találta, erről szüleimet is meggyőzte. Így kezdtem el dobolni Mericske Zoltánnál, egy picit még a Jávorihoz is jártam… Én is az a fajta zeneipari menedzser vagyok, akiből nem lett profi zenész.

Megköszönve a beszélgetést, Kristófot átadtam egy tévéstábnak.

Ahogy évről évre ezeken a bulikon lenni szokott, egyre több zenész érkezett, a fellépő zenekarok tagjain kívül is. Ünnepelni, társaiknak tapsolni jöttek.

Márkus Tibor kitörő örömmel üdvözölte kollégáit, Bágyi Balázs Oláh Dezsővel érkezett, Révész Ricsiék asztalához Kollmann Gábor és neje, Urbán Orsi csatlakozott.

Közben a fellépők közül többen a téli mínuszokra felvett ruhadarabokat és cipőket cserélték fellépő öltözetre, Bencze Alma a büfé előtti sorban állt türelmesen.

Binder Károly tanár úr Tzumot köszöntötte, és a másodikként fellépő László Attila Quartet is összeült a kedvemért.

Bencze Almáék sikeresen feljutottak a színpadra, én pedig boldog születésnapot kívánva átadom a beszámoló folytatását Sztraka Ferencnek.

HAPPY BIRTHDAY BJC!