JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

A varázserejű énekesnő, Tisza Bea kis kitérő után gyorsan visszatalál a színpadra – igen szubjektív, rajongói beszámoló

Valaki megállapítja, hogy szinte minden hely tele van, és reklám kéne, hogy pl. ezt a kitűnő énekesnőt a remek zenekarral többen hallhassák. (Pl. jómagam állandóan telefonálgatok, hogy jöjjön valaki, Csomós Feri dobos is azt mondja, hogy a zenekar baja az, hogy próbál, nem az, hogy reklámoz, és nem próbál.)

E sorok írókájának „sajnos" kóruspróbás alibije van, s a koncertből csak három számot hall; rohan ide, hogy kedvencét újra hallhassa, mert neki Tisza Beából, a jazz tanszak első énektanára, Garai Attila tanítványából sosem elég.

Viszont fent van az iF honlapján a Dindi, Jobim szám, azt is érdemes meghallgatni.

Kiskora óta ismerem Tisza Beát: jazztanszakos volt, amikor
Hárs Viktor - basszusgitáraz ELTE Szerb utcai klubjában Kovács Gyula emlékestet tartottak a No. 1. dobos zseni halála miatt; ott hallottam először.

Anno valami kis modorosságot még éreztem dalolásában, de ráéreztem, hogy valami egész különlegesen kedves és nyíltszívű, vonzó lénnyel találkozom, akibe a fél világ szerelmes, mármint a világ férfijainak jelentős itthoni jazzrajongó/zenész hányada.

Azok a gyönyörű zöld szemek,

az a kecses, tudatos, de nem erőltetett mozgás,

az a finom, lágy, többsávosan zengő hang,

ha piano, akkor a legszexibb, ha alig csacsog valamit halkan,

megremeg a férfiszív, mosolyog a női lélek magában, hűűű,

ezt hogy odatette egy laza hangmozdulattal...

ha forte, akkor meg visszafogottan szenvedélyes,

vagy,  ha csak úgy valami el van énekelve, az meg azért különleges, mert nemcsak tiszta, hanem érzelmileg igen széles skálát ad ki, az ember sosem irigy karja néha a gyönyörűségtől libabőrös lesz...még várja is a libabőr kellemes borzongatását.

(Ez történt pl. a Müpában, amikor ott Bea énekelt egy gálán Lakatos Ágival és másokkal.)

Az első szám, amit hallok, az „Our love is here to stay" Gershwin örökzöld, swingben, vidáman, mosolyogva van odatéve.

Makovics Dénes azonnal megmutatja, nemcsak izmos, de játéka is az; mint tudjuk, már évtizedek óta – őt a régi Postás Művház, ma Benczúr Ház szerdai jazzklubjából ismerem, ahová Lakatos Ági gyakran meghívta Beát és Winand Gábort is, hál'istennek és neki. Dresch Mihály szaxofonos, tululó varázsló is lejárt jammelni vad ingyen, akibe szintén szerelmes volt a fél ország jazz/folkimádó publikuma.

Már írtam, ha éppen valaki olvasta, hogy Winand először slágerénekesnőnek nevezte, én meg mondtam neki, nemcsak az, hallgassa csak meg jól, milyen stílusosan énekel, mennyi érzelemmel, „figyeld csak, mit csinál a hangjával"?

Ezután bekerült Bea egyik zenekarába fuvolázni, szaxizni és danolni.

Na, kinek lett igaza?

Tréfálkozik a művésznő a hangjával.

Amikor fárad, úgy érzed, kicsit elengedi magát, de ez csak pillanatnyi rutinmegoldás, máris következik a varázslat, méghozzá elölről, mintha idáig szinte nem is történt volna semmi, pedig de.

A zenekar is érti a tréfát, mindenki brillírozik, tudja, most van kit kísérni, nem akárki énekel.

Utána jön a „The Girl from Ipanema” Jobim klasszikus, itt kicsit átalakítja a szöveget az énekesnő kedve szerint – ezt Ella és a többi nagy is sokszor megcsinálja, hol tréfából, hol valamelyik zenészre utalván, és nem unom ezt a dalt, mert megunhatatlan az előadásmód, a játékosság, a finomság, a kecsesség. Ahogy tűsarkújával kicsit játszik, az is annyira aranyos, - pl. ez a hely bája, hogy kicsi, és mindenki a közeledben van, karnyújtásnyira.

Tisza Bea nem mórikálja magát, csak adja mindenét bele a dalba. A haját végre leengedi, ez már régi kérésem volt, csak nyugodtan legyen még szexibb, ellenállhatatlanabb. (A kétkedőket biztosíthatom arról, hogy a férfinem kedvelője vagyok, ha esetleg gyanakodnának.)

Először Makovics Dénes felel a dallamra szaxofonjával, egyszerűen, finoman, de zseniálisan odatéve magát, utána Pataj György szólózik, közben a dob semmi különöset nem csinál, csak egyszerűen kitűnő. Hárs Viktor most sajnos nem tudta elhozni a bőgőjét, mert rengeteg helyen játszik, de a basszusgitár is jól szól nála, ahogy kell.

Közben kétszer is fölhorkan a foci világbajnokság közönsége valamelyik szemben lévő helyről; jókat kacagunk, focit nem nézni bírók.

Az utolsó szám az obligát 1946-ban komponált Bobby Troup blues, a „Route 66” imprókkal, vidáman előadva, mindenki beleveti magát; Makovics Dénes úgy játszik, mint amit kedvencemről, Egri János bőgősről szoktam írni, mintha az élete függne tőle, hogy jó legyen, mindig igen egyenletes, magas színvonalon, végig nagyszerűen imprózva, mint Hoffman Gyuri videójában látom, előzőleg fuvolán is közreműködve. Imádom, ennyi.

Pataj György szólója is remek, kár, hogy háttal van, arra azért lehetett volna idő és törődés, hogy azt a zongorát befordítsák a fiúk, és velünk, a publikummal is kialakulhatott volna egy kis együttörülés, nemcsak a többi muzsikussal. Igaz, Miles Davis és Frank Zappa is mindig (??? – Zappát csak egyszer hallottam) háttal volt, de ők vezényeltek is közben.

Pataj György igen jó zongorista, tényleg remekül játszik! Nem erőlködik, jönnek a futamok természetesen, semmi keresettség nincs benne, hallatszik, nagyszerű muzsikus.

Hozzám Hárs Viktor is igen közel áll a lelkemben, hiszen őt is sokat hallottam, s vele is már huszonéves korában megismerkedtem, pont első kislánya születése előtt, aki már 25 éves.

Játszik ő mindenkivel, rocksztárral, popsztárral, hobózott is, a BJO alapembere, a nagy varázsló Balázs Elemérékkel is játszott, hallottam őt templomi koncerten saját szerzeményeivel, feleségével, Palojtay Erzsi kitűnő hegedűművésszel, amely életem egyik legnagyobb élménye volt, mivel a koncert egy igazi stílus kavalkád volt, szenzációs szerzeményekkel, kamarazenekarral. Szinte mindegy neki, milyen stílusú a zenekar, ő tudja, mit játsszon.

Amikor beüt a 22 órás fájront, mindenki elégedett, varázslatos hangulat volt, sugárzó tekintetű, boldog emberek maroknyi serege megint e kis jazzklubban, mint ahogy másnap, gondolom ugyanez megtörtént Pocsai Kriszta, a jazzma.hu szavazóinak kedvence és Schneider Zoltán gitáros estjén.

CSOMÓS FERI ÉS BARÁTAI

Tisza Bea - ének
Makovics Dénes - szoprán szaxofon, fuvola
Pataj György - zongora
Hárs Viktor - basszusgitár
Csomós Feri - dob

2018. június 25. hétfő, iF Café, Ráday u. 19.

img-20180627-131629.jpg

Vissza a hírekhez