Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 10. rész: Egri János + Egri János Jr.
A januárban indult új sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.
Jancsi, Apukád is bőgős volt? De ő ugye nem jazzt játszott?
Igen, nagybőgős volt a javából.
Klasszikus zenével kezdte a pályafutását.
Jómódú, zenész dinasztiából származott, ezért értelemszerűen komolyan vette a zenetanulást.
“Josef Rubner” mesterbőgőt kapott a nagyapámtól.
Mihalik Lajostól (aki a Magyar Állami Operaház szólamvezetője volt) és Tibai Zoltántól tanult (aki a Zeneakadémia nagybőgő professzora volt).
Duka Norberttel és Pege Aladárral szoros baráti kapcsolatban volt, akik elismerték a tudását. Együtt nevelkedtek, gyakoroltak, szórakoztak stb.
Kimagasló szintet ért el, ezáltal lehetett volna belőle klasszikus bőgőművész is, de ő a kávéházi cigányzenét választotta.
Először a Budapest Gipsy Bandben muzsikált, melyet a híres Jónás Mátyás prímás vezetett. Számos nyugat-európai turnén vettek részt, többek között Párizsban, Rómában és Milánóban.
1990-ben hunyt el, mindössze 47 évesen.
Az ő tehetsége az én örökségem.
Jancsi, milyen zeneiskolába jártál? Rögtön bőgővel kezdted? És ki volt a bőgő tanárod? És a bőgős példaképed?
Zeneiskolai tanulmányaimat 8 évesen kezdtem el hegedűvel, melyet 7 évig tanultam. Ezt követően hangszert váltottam: 15 évesen basszusgitárt kezdtem el tanulni Boros Józsefnél, aki Holéczy Ákos zenekarában és Martini Lajos együttesében játszott. Abban az időben ők sztárok voltak.
Egy kis idő után rájöttem, hogy a jazz műfaj elengedhetetlen a nagybőgő nélkül. Úgy éreztem, hogy muszáj megtanulnom nagybőgőzni.
A Gorkij fasoron, a Tóth Aladár Zeneiskolában tanultam klasszikus nagybőgőt Sellei Gyulától, aki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólamvezetője volt. Kitűnő nagybőgőművész és pedagógus volt.
Eközben szinte autodidakta módon sajátítottam el a jazzbőgőzés fortélyait.
Rengeteg példaképem volt már akkor: Paul Chambers, Ray Brown, Sam Jones, Niels-Henning Ørsted Pedersen, Ron Carter, Scott LaFaro, Charlie Haden, Eddie Gomez, Dave Holland, Buster Williams, Gary Peacock stb.
Véleményem szerint a ma élő jazzbőgősök közül a kedvencem, John Patitucci áll az első helyen a világon.
Jancsi, mi volt az első jazz zenekar, amiben játszottál?
A Füsti Balogh Gábor alapította Őrült Trió volt az első zenekar, melyben játszottam. Füsti volt a zongorista és Lakatos Pecek Géza volt a dobos.
Jancsi, először a Debreceni Jazz Napokon láttalak játszani a Pleszkán Trió tagjaként, Pecek volt a dobos. Különös koncert volt, mert elment az áram és ti tök sötétben játszottatok. Emlékszel még arra?
Igen, emlékszem.
Jancsi, a következő 5 évben nem láttalak, viszont 1990-ben megalakult a Trio Midnight Oláh Kálmánnal és Balázs Elemérrel. Velük hogy ismerkedtél össze?
Oláh Kálmán elhívott engem és Balázs Elemért, de már játszottunk együtt a jazzkonzi előkészítőben is. Nagyon nagy sikerünk volt. Egymásra néztünk mosolyogva, és folytattuk…
Az első megmozdulásunk egy nagyszabású koncertsorozatban volt az Erkel Színházban, ahol több zenekar is fellépett. Ott is nagy sikert arattunk.
Egyébként Kálmán a sógorom volt, mert a nővére, Mónika az én feleségem volt. Így még közelebb kerültünk egymáshoz. Aztán később, amikor a fiam megszületett, Kálmán lett a Jancsika keresztapja.
Jancsi, a Trio Midnight mellett még kikkel játszottál? Mondhatsz külföldieket is...
Több világsztárral is volt szerencsém játszani, melyet részben neked is köszönhetek: Pat Metheny, Frank Zappa, Rick Margitza, Eddie Henderson, James Moody, Lee Konitz, Jack DeJohnette, Joe Lovano, Al Foster, Peter King, Steve Grossman, Tim Ries, Ernie Watts stb.
Jancsi, 1995. január 23-án indítottam Jazz a Márványteremben sorozatomat és a hatodik koncerten, március 6-án már fel is léptettelek a Lakatos Pecek Géza Quartet tagjaként. Emlékszel arra az estre?
Igen emlékszem.
Jancsi, aztán elvittem Marciac-ba az Oláh Kálmán Sextet-et. Ott is volt pár sztori. Mesélnél erről?
Emlékszem, ott is fergeteges siker volt. Stephane Grappeli és zenekara lépett fel utánunk. Nagy élmény volt hallani élőben a mestert.
Jancsi, 1998-ban megjelent első önálló CD-d, a "Moods". Te pedig felkértél arra, hogy írjak rá szöveget. Miért én jutottam eszedbe?
Azért, mert akkoriban te voltál az egyik legjobb jazzkritikus, szerkesztő és újságíró mindenféle téren. Természetes volt számomra, hogy neked szóltam.
Jancsi, 2001-ben rábeszéltem Kleinheincz Gábor barátomat, hogy jelentesse meg második CD-det, a "Soft Waves"-t. Az már természetes volt, hogy arra is velem írattál szöveget?
Persze, számomra természetes volt.
Úgy gondolom, sokat tettél ezért a műfajért.
Jancsi, 2003-ban a Bartók Rádióban párhuzamosan rendeztem a bőgő és basszusgitár tehetségkutatót és Téged kértelek fel a magyar zsűri elnökének. Ez milyen érzés volt számodra? És az, hogy a Márványteremben ott ült melletted az amerikai díszelnök John Patitucci?
Felemelő érzés volt! Szakmailag, és erkölcsileg is!
Jó érzés volt mondanom John-nak, hogy a versenyzők között több olyan fiatalember volt, aki az én tanítványom volt. Erre azt válaszolta: Akkor te tudsz valamit, ha ezeket a srácokat te tanítottad.
Egy érdekesség, hogy mindketten balkezesek vagyunk. Egyébként a fiam is.
Jancsi, 2007 februárban léptettelek fel először Jancsikával a Márványteremben. Dereng valami?
Igen, a 40. születésnapi koncertemen a Magyar Rádió Márványtermébe sok zenészt hívtam meg, nem utolsó sorban a fiamat is. Akkor még énekesként lépett fel velünk. Még kisfiú volt. Ő volt a nagy ajándékom, és most is, mint zongorista.
Aktív szerepe van az életemben folyamatosan, mind privát, mind muzsikusként.
Büszke apaként nézek fel rá, mert hála Istennek zseniális művész lett belőle.
Jancsika: Te hogy emlékszel arra? Még nem voltál 10 éves...
Tisztán emlékszem arra az estére. Első komoly fellépésemre akkor került sor édesapám 40. születésnapján 2005-ben, amikor közös koncerttel ünnepeltünk népszerű jazzmuzsikusok közreműködésével, többek között Szőke Nikolettával, Oláh Kálmánnal, David Yengibariannal, Botos Józseffel és Balázs Elemérrel a Magyar Rádió Márványtermében. Consuelo Velázquez “Bésame Mucho” című világslágerét és Kike Santander “No Sé Olvidar” című dalát adtam elő, mely Alejandro Fernández mexikói énekes által vált híressé a 90-es évek végén.
Jancsika: Te milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongora és ének tanáraid?
Hét éves koromban döntöttem úgy, hogy komolyan kezdek zongorázni. Ebben az időszakban Tollasiné Kelemen Lívia tanárnő segített a zongora tudás megszerzésében, mellette pedig 2 évig tanultam hangképzést Izsák Imrénél a Józsefvárosi Zeneiskolában.
Középiskolai tanulmányaimat 2012-ben kezdtem a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola klasszikus-zongora szakán Nagy Gábornál.
2013-tól a Bartók Béla Konzervatórium jazz-ének szakán folytattam tanulmányaimat, ahol Lakatos Ágnes, Urbán Orsolya, Pocsai Kriszta és Karosi Júlia segítették zenei pályámat.
2020-ban jazz-ének előadóművész diplomát szereztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Berki Tamás, Lakatos Ágnes és Urbán Orsolya tanítványaként.
2022-ben szereztem meg a jazz-zongoraművész mesterdiplomámat Oláh Kálmán növendékeként a Zeneakadémián. Ezt követően szereztem mesterfokozatot és okleveles jazz-zongoraművész-tanár szakképzettségi diplomát jazz-zongoraművész-tanár szakirányon.
Jancsika: A nagybátyád Oláh Kálmán, az unokatestvéreid pedig Oláh Krisztián és Oláh Kálmán Jr. Milyen volt ilyen miliőben felnőni?
Békés, nyugodt, kiegyensúlyozott és egyben inspiráló környezetben nőttem fel. Mondhatni a lehető legjobb helyen töltöttem el a tizenéves éveimet. Mindezért rendkívül hálás vagyok a keresztszüleimnek, Oláh Kálmánnak és Kovács Annának.
Jancsika, Te hogy emlékszel az első közös lemezetekre?
A márványtermes koncert után kb. 2-3 évvel döntött úgy édesapám, hogy közreműködjek énekesként a “Voice & Bass” című triólemezén négy számban, mely életem első stúdió munkája volt. Nagyon élveztem, és mai napig szeretettel gondolok azokra a felvételekre. Charlie Chaplin-től a “Smile”-t, Stevie Wonder-től az „Overjoyed”-t, Harold Arlen-től az „Over the Rainbow”-t, és Sam Brown III „One Day in Your Life” című dalát énekeltem fel az albumra, mely Michael Jackson által vált slágerré a 70-es években.
Jancsi + Jancsika: Kinek az ötlete volt az Egri a négyzeten zenekar?
Közösen találtuk ki. Többször konferáltuk be így egymást koncerteken, ezért úgy döntöttünk, hogy legyen a nevünk Egri a négyzeten. A 7 éve alakult duónkhoz már több alkalommal hívtunk meg népszerű muzsikusokat, mint pl. Roby Lakatost, Kőszegi Imrét és Lakatos “Soso” Sándort. Legközelebb május 8-án, 21:00 órakor a Füles nevű bárban fogunk duózni. Hoffmann György a következőt idézte rólunk: “Az Egri Jánosság nem lineáris, ha ketten együtt zenélnek ezen a néven az már négyzetesen zseniális!”
Jancsi + Jancsika: Azóta együtt játszotok az Egri János Trióban, az Egri János Jr. Johnology Trióban és a Tribute To Füsti Balogh Band is. Legközelebb melyikkel léptek fel, hol és mikor?
A három formáció közül legközelebb a Tribute To Füsti Balogh Banddel fogunk fellépni július 18-án 20:00 órakor az Opus Jazz Clubban, július 27-én 18:00 órakor a Művészetek Völgye Magyar Jazz Szövetség Udvarában és augusztus 15-én a Zempléni Jazz Fesztiválon.
