Csapó 35 - A harsonás örömzenéje
Harsona, pozan, trombon, sok név, de mind egy érdekes hangszerre utal. Említése után a jazz rajongók talán először Tommy Dorsey híres „I’m Getting Sentimental Over You” című dalára vagy az egyik első pozanos slágerre, Kid Ory „Ory’s Creole Trombone” című szerzeményére asszociálnak. Azóta sok víz lefolyt a Mississippin és kis hazánkban is kitermelődött jónéhány tehetséges jazz pozanos. Egyikük a Fred Wesley és Nils Landgren nyomdokain járó Csapó Krisztián, aki idén ünnepelte 35. születésnapját. Ez alkalomból nagy örömzenélést “csapott” a Budapest Jazz Clubban, ahol számos zenész barátja is színpadra lépett.
A világjáró harsonástól megtudtuk, hogy a kétezres évek elején, a Jazz Tanszakos tanulmányaik alatt alakult Soulwhat együttes 5 tagja is színpadon van, és ha már így alakult, elő is adtak 3 számot a Sapszon Bálint által alapított néhai zenekar repertoárjából. Az énekesnő Bolba Éva volt, a fúvós hangszereken Csapón kívül Csizmadia Dávid (a BJC Big Band vezetője), Pecze Balázs, Barabás Lőrinc, Stencli Tamás és Albert Zoltán (Zolbert) közreműködtek.
Érdekesség volt továbbá a vonósnégyes, amit ritkán hallunk jazz koncerten, de ez nem is volt egy szokványos este. Ahogy Krisztián említette, ez amolyan “koordinált jam” volt, (főleg általa) megírt hangszerelésekkel, kicsit populárisabb dalokkal, de sok improvizatív résszel. A csinos és tehetséges vonósok az Óbudai Danubia Zenekar és a Dohnányi Zenekar muzsikusai közül érkeztek, név szerint Jobbágy Boglárka, Ziesemer Mária, Krenedits Katalin és Géczi Teodóra.
A nagyszerű rezes állások, a kiváló magas trombita, pezsgő szólók hátterében Krisztián vezényelte a nagy apparátusú zenekart, míg a fiatal, de annál “amerikaibb” hangzású ritmusszekció hozta a jazz-hiphop-funk lüktetést. Centgraf Benjámin dobost már volt alkalmam hallani Gyafi formációjában, generációjának kiváló képviselője, a húszas évei elején járó Péter Tamás basszusgitáros viszont új szín volt és nagy felfedezés. A hangszín, a tempó, a kíséret és a szólója is a legjobbak közé emeli itthon, érdemes figyelni rá! Ha jól tudom, felvételt nyert a Berklee School of Music-ra, de jelenleg a LFZE Jazz Tanszék első évfolyamos hallgatója.
A gitároson Jermann Gáboron hallatszik, hogy szereti László Attilát, hasonló motívumokat és hangszíneket véltem felfedezni, összességében nagyon jól oldotta meg a feladatát és a szólói is tetszettek.
A mindig mosolygós zongorista, Lőrincz Ádám új oldalát mutatta meg, a GroupNSwing után egy kicsit modernebb zenében is hallhattam, és meg kell mondani, ebben is kiváló!
Az ütőhangszeres Orosz Róbert volt, aki főleg a kíséretben jeleskedett, de egy szóló erejéig ő is megvillanthatta tehetségét.
Külön szín volt az este alatt Busa Pista helyben improvizált rappelése, a jazz és a hiphop házasítása, amit Krisztián elmondása szerint Robert Glasper világából merít.
Egy általam szintén ismeretlen, de annál tehetségesebb énekesnő, Németh Patrícia pedig hab volt a tortán, hangjával elkápráztatott mindenkit.
Gálaest volt tehát sok szokatlan, de izgalmas pillanattal, világszínvonalú harsonázással, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napunk!
