V. Adyton Szabadzenei Műhely és Alkotó Együttlét – 1. nap
Fittyet hányva minden valószínűségre és hűvösen racionális kalkulációra, megnyílt az V. Adyton Szabadzenei Műhely és Alkotó Együttlét Nagymaroson. A rendezvénysorozatot Szabados György zenei és szellemi örökségének ápolására indította 2014-ben Grencsó István és a helyszín sem véletlen, hiszen Szabados György életének utolsó évtizedeiben Nagymaroson élt.
A táborban az érdeklődő zenészek avatott mesterek vezetésével a szabad improvizáció, a szabad zenélés technikáival és – ami még ennél is fontosabb – a lelkületével ismerkednek. Az idén 22 fővel rekordot döntött a résztvevők száma. Többségük már a korábbi években is szerzett tapasztalatot és ennek birtokában tért vissza Nagymarosra, de érkeztek újak is.
A nulladik nap estéjén a nyitó program Peter Kowald-ról, a nagyformátumú, Magyarországon is számos alkalommal fellépő német bőgősről szóló „Off the Road” című film közös megtekintése volt, segítve a ráhangolódást a másnapi közös munkára.
Augusztus 21-én délelőtt Lewis Jordan amerikai szaxofonos, költő és szociológus tartott zenei gyakorlatokat, valamennyi résztvevő számára. Ezt követően kiscsoportos foglalkozások következtek Lewis Jordan, Szabó Sándor és Benkő Róbert vezetésével. Éppen Szabó Sándor ült mellém az asztalhoz, őt kérdezem az eddigi tapasztalatairól. „Mindenhova koncepcióval indulok. Tudván, hogy itt vegyes lesz a muzsikusok összetétele. Van, aki konziból jött és vannak a zsigeri zenészek. A konzi tapasztalata itt bizonyos értelemben akadály, fel kell szabadítani őket az ott elsajátított fegyelem és gátlások alól. Itt nincs kotta, mindent magunkból kell kijátszani, ez nem a technikáról szól, sokkal inkább mély pszichológiai folyamat. Ehhez készítettem elő különböző helyzetgyakorlatokat, ami felöleli a zene minden dimenzióját, a ritmust, a dallamot, a formát, a harmóniát. Közben kapnak ismereteket a zene metafizikájáról és mélyebb pszichológiájáról is, ami segíthet önmagunk jobb megismerésében. Próbálom megéreztetni velük, hogy a zenének az elsajátítása nem csupán előre leírt dolgok begyakorlása, hanem sokkal inkább megtapasztaláson és átélésen alapuló beavatódás.”
A közös ebéd után Lewis Jordan-nel beszélgetett Turi Gábor és Németh Zsolt a pályájáról, mestereiről az őt ért hatásokról, művészi törekvéseiről, a szabad zene egyes fejezetiről.
Délután folytatódtak a kiscsoportos gyakorlatok, majd este a társművészetek felé vállalt nyitottság jegyében a helyszínt biztosító Sigil galéria és kávézóban megnyílt Gábor Béla fotókiállítása. Először Kelemen Sándor szép, értő, a képekhez való közelítést segítő megnyitója hangzott el, majd Lewis Jordan altszaxofon-szólója következett, ahol képtől képig sétálva minden fotóhoz fűzött néhány hang-jegyzetet.
Az est hátralevő részében a formációk egymást követve közönség előtt mutatták be az első napi munka eredményeit, végül a napot Grencsó István vezényletével és instrukciói alapján két nagyzenekari darab zárta.
Néhány vélemény azoktól, akik első alkalommal vesznek részt a táborban.
”Jazzt is tanultam a konziban, az ottani improvizációs gyakorlatok mások voltak, inkább akkord alapúak. Az itteni más, valami ilyesmit vártam, ez nagyon jó.”
„7 évig tanultam klasszikus zenét, ennek nem volt része az improvizáció. A légkör szabadságot ad, meg lehet nyílni. Tavaly nézőként már jártam a táborban, de átélni még nagyobb élmény.”
„Úgy alakul, amire számítottam, hogy nagyon-nagyon jó lesz. Szabad, felszabadult hangulat. A zene is kezd néhol jó lenni, de ebben még javulhatunk.”
És ez még csak az első nap volt.
