Miles100

Miles Electric Band - 2026. 07.06. MÜPA, Bartók Béla Hangversenyterem.

Egy különleges koncerttel tisztelegtek a száz évvel ezelőtt született Miles Davis, a jazz teremtő géniusza életműve előtt egykori zenésztársai és a fiatalabb generáció világsztárjai a Művészetek Palotájában.

A 2010-ben alakult Miles Electric Band létrehívói a Grammy-díjas zenekarvezető dobos, producer Vince Wilburn Jr. (Miles Davis unokaöccse) és a zenei vezető billentyűs, producer Robert Irving III. Mindketten a 80-as években született Miles Davis elektronikus projektek, lemezek meghatározó közreműködői és társproducerei voltak. Ebben az időszakban a Miles Davis formációk oszlopos tagja Darryl Jones, aki Sting korai legendás albumainak és több, mint harminc éve a Rolling Stones turnék halálbiztos basszusgitárosa. Az egyik ütőhangszeres a rendezői baloldalon a négyszeres Grammy-díjas Munyugo Jackson volt, aki Miles Davis mellett többek között Stevie Wonder, Quincy Jones és a Pointer Sisters zenésze. A színpad rendezői jobboldalán a nigériai, joruba népzenész, ütőhangszeres Rasaki Aladokun szerepelt. Ezen a poszton a zenekarban mások mellett megfordult Mino Cinelu, Abbos Kosimov és Lenny Castro is.

A progresszív jazz supergroup tagjai a két alapítón kívül a működés 26 éve alatt többször változtak, de a világszínvonal garantált. Robert Irving mellett párhuzamosan a billentyűs hangszerek fiatal varázslója Greg Spero Hammond orgonán, Fender Rhodes elektromos zongorán, Yamaha DX7-es és Moog szintetizátorokon játszott. Spero változó tagsággal felálló triója a Spirit Fingers, most éppen Blake Dynamite és Mohini Dey ritmusszekciójával koncertezik világszerte. Spero a kortárs jazz energiáit képviselte az analóg hangszer legendákon játszott virtuóz, a fúziós jazz legjobbjait idéző elképesztő szólóival.

A fiatal generáció és a legfrisebb zenei hangzás képviselője a zenekarban DJ Logic (Jason Kibler), aki Miles Davis interjú részleteit is használta digitális hangképfestéséhez, ami tökéletesen illeszkedett Miles Davis mindig friss, a jövőt kutató, újító szellemiségéhez.

A haiti származású Jean-Paul Bourelly gitáros a blues-rock hangzást és a Davis-t kortársként inspiráló Jimi Hendrix zenei univerzumát is képviselte. Az egyik darabban (Nefertiti) vokalistaként is bemutatkozott. A tíz tagú allstars csapat két kiemelkedő szólistája és az est főszereplői a fiatal, robusztus, davis-i érzékenységű trombitás Keyon Harrold és a szaxofonos, basszusklarinétos Antoine Roney voltak. A Miles Electric Band trombitása hosszú időn keresztül - 2020-as, tragikusan korai haláláig -, Antoine Roney testvére, a zseniális Wallace Roney volt, akit Miles Davis leghitelesebb zenei örökösének tekintett a jazzvilág. Keyon Harrold és Antoine Roney rendkívül érzékenyen, sokszínűen, saját zenei világukkal gazdagítva, hatalmas dinamikai távolságokat bejárva teremtették újra a Davis kompozíciók vezérszólamait.

A koncert Miles Davis hangjával és a You’re Under Arrest című 1985-ban megjelent album címadó számával robbant be. A színpadon álló 10 muzsikus megszólalását nem sikerült tökéletesen összehagolni, de ez csak a kezdéskor volt zavaró, pár perc múlva összeállt a hangkép. Darryl Jones basszusjátékát ezen az estén inkább a Rolling Stones koncertzenészeként képviselt stabilitás, mint a virtuozitás jellemezte. Vince Wilburn Jr. dobjai mellett állva a legemlékezetesebb jones-i pillanatokat a Footprints előadása jelentette. A koncerten szólót nem hallhattunk tőle, de a hangverseny katartikus záró negyedének eksztázisában alaposan kivette a részét. Számomra a legnagyobb meglepetés a Miles Davis koncertjein háttéremberként szereplő, szerény és visszafogott Robert Irving III több nagyívű, gyönyörű akusztikus zongora szólója volt. A hatalmas Steinway hangversenyzongora külön életre kelt Irving játéka nyomán, bemutatva megszólaltatója elképesztően gazdag klasszikus zenei tudását és érzelmi intelligenciáját. Az ő érdeme a tíz nagyon különböző, rendkívüli zenei tehetség és emberi kvalitás hangolása a Miles Davis szabad és organikus lelkiségéhez méltó monumentális összhangzat megteremtéséhez. Az energiát mindehhez Vince Wilburn Jr. vezetésével a rendkívül gazdag, egzotikus ütőhangszeres játék és DJ Logic scratch-elése adta, megtámasztva Darryl Jones brutális basszus groove-jaival. Munyugo Jackson egy rendkívül izgalmas kongaszólóval, Rasaki Aladokun pedig talking drum népmeséjével vívott ki zajos sikert.

Az egyetlen zenefolyamként, konferálás nélkül elhangzó Miles100 koncert patchwork-ként mutatta meg a jazz Picasso-jának bámulatos zenéjét. A funky, a klasszikus zene, a jazz, a brazil és spanyol hatás, a popzene, a kortárs zene, a hiphop a legtermészetesebb módon vált kétórás, sok tételes MD szimfóniává. Elhangzott disszonáns akkordokkal megtörve, a nyolcvanas évek ikonikus Cyndi Lauper darabja a Time After Time feldogozása, ahogy Michael Jackson Human Nature-e is, hatalmas trombita- és szaxofonszólóval, a zenekari hangzás építkező, egekig érő katartikus fokozásával. A finálé totális eksztázisában alig felismerhetően, jelzésszerűen megjelent pár másodpercre a Jean Pierre gyerekdal egyszerűségű és szépségű témája is. Ez az a dallam, amit szólóikban több ezren idéznek a világ minden táján. Természetesen a nagyon megérdemelt standing ovation sem maradt el. A zenekarvezető Vince Wilburn Jr. hosszan és boldogan méltatta, mutatta be a tíz rendkívül szerény, Amerika különböző államaiból érkező muzsikust, akik tökéletes szakmai tudásuk mellett a zenei alázat élő ikonjai is. Az este megörökítésre került a MÜPA filmes stábjának köszönhetően, így a jövőben azok is részesei lehetnek a rendkívüli élménynek, akik nem jutottak el a majdnem teltházas koncertre.

Köszönet Bátai Zsófia Biankának és a MÜPA igazgatóságának a beszámoló elkészítéséhez nyújtott önzetlen segítségért és Hirling Bálint fotóiért.