A Tony Lakatos Trio a Magyar Rádió Márványtermében (2019. szeptember 14.)
A nyári szünet után folytatódott a Magyar Rádióban a még most is rendszeresen is megtartásra kerülő „Klasszikus és jazz” sorozat, a másik jazz műsor – a „Jazz a Márványteremben” – már sok évvel ezelőtt megszűnt. (A most is tartó sorozatot annak idején 1997 augusztusában én indítottam útjára a 6. stúdióban és a Bartók Rádióban. A másikat, amely 1995 januárjában indult a Márványteremben, 2009 márciusában az Mr Rt. akkori alelnöke szüntette meg, mondván nem jó, hogy ilyen sokan járnak a Maloschik koncertjeire. Nem hülyéskedek! Ugye, milyen magyaros… - A szerk.)
A szeptemberi újraindulás mindjárt két koncerttel történt. Pénteken az Anachronist zenekar lépett fel Kruza Richárd zongorista vezetésével. A név kicsit megtévesztő, hiszen Ő a legendás vibrafonos fia, tehát az ifjabb előtag a név előtt egyértelműbbé tenné a helyzetet, amit még tovább bonyolít, hogy az együttes dobosa a még ifjabb Kruza Richárd volt.
A pénteki koncerttől eltérően a szombatin már ott voltam, hiszen a Tony Lakatos Trio játszott alkalmi felállásban és némileg szokatlan hangszer összeállítással. Lakatos Tóni most végig tenorszaxofonon játszott, a zongoránál ifj. Szakcsi Lakatos Béla, a bőgőnél pedig Pecek Lakatos Krisztián volt egyáltalán nem kísérő zenészként részese a triónak.
A sorozat „Klasszikus és jazz” elnevezése ezen a kora estén hallgatólagosan inkább „Jazzklasszikusok” címre módosult, hiszen a szószerinti klasszikus zene most elmaradt, a műsort nagyrészt a Nagy Amerikai Daloskönyv (The Great American Songbook) ismert és kevésbé ismert számainak feldolgozásai alkották. Persze voltak kakukktojások is, hiszen halhattunk egy Freddie Hubbard kompozíciót és egy Kenny Barron bluest is. Ez utóbbiról a konferálásból megtudtuk, hogy ifj. Szakcsi Lakatos Béla javaslatára került a programba.
A kezdete és a vége a műsornak egy-egy Cole Porter szám volt, amelyek kétség kívül az amerikai örökzöldek közé tartoznak, cím szerint az „Everything I Love”, valamint a „Just One of Those Things”. Közben pedig George Gershwin (But Not for Me), és Richard Rodgers (My Romance) szerzemények, amiket meg tudtam jegyezni.
Tony Lakatos, mint mindig hozta azt a nívót, amiért megérdemelten évek óta Európa egyik legjobb tenorosa. ifj. Szakcsi Lakatos Béla zongoraszólói mindig tapsra ragadtatták a közönséget, Pecek Lakatos Krisztián pedig nagyszerűen oldotta meg a dob hiányában a bőgősre jutó megnövekedett feladatot a szólói mellett.
A megérdemelt taps után kaptunk még ráadást egy Gershwin szerzemény előadásával, amivel zárult is a kb. másfél órás program, amely remélhetőleg néhány hét múlva a Bartók Rádióban adásba fog kerülni.
A rádiófelvétel miatt a műsor közben nem fotóztam, ezért csak a meghajlás és a kivonulás időszakában próbáltam készíteni egy-két felvételt.
A koncerttől függetlenül volt még szombaton egy Tony Lakatos műsor a Magyar Televízióban. Az M5 csatorna éjszaka műsorra tűzte a Müpa-ban 2014-ben a szaxofonos német quintetjével az „Európai Hidak – Németország” keretében adott koncertjének a felvételét.
