JAZZ A KISPESTI VIGADÓBAN
Jónás Rezső, az első Belvárosi Jazz Verseny ötletgazdája és szervezője, most a XIX. kerületben, elsősorban Puskás Öcsi szülőföldjeként ismert Kispesten indít egyelőre havi rendszerességgel jelentkező koncertsorozatot. Csütörtökön a Kispesti Vigadó első vendége az új Oláh Kálmán Trio lesz.
Kispestet, az egykor önálló megyei várost, 1950. január 1-jével számos más főváros környéki településsel együtt Budapesthez csatolták. A múlt század elején épült Kispesti Vigadó, a kultúrházzá minősített, jobb sorsra érdemes épület, ahol talán még Puskás Öcsi is fröccsözött, a 80-as évektől a lassú lepusztulás felé indult. Régi fényének visszaszerzéséhez történt kísérlet, az ezredforduló után Kispest és a Wekerle-telep kulturális igényeit szolgáló színházi társulat is próbált gyökeret verni itt, kevés sikerrel. Pedig a metró harmadik vonalának kiépítése után a belváros és a kerület között gyors és közvetlen kapcsolatának köszönhetően, másrészt a település erre alkalmas jellegének következtében a főváros itt jelölte ki a dél-pesti városközpont helyét. Most úgy tűnik, a halódó Kispesti Vigadóba visszaköltözik az élet, az előzményekről és a folytatásról a most csütörtökön induló, egyelőre havonta egyszer megrendezésre kerülő sorozat megálmodójával, művészeti vezetőjével, Jónás Rezsővel beszélgettem.
Józsefvárosi őslakosként, hogy kerültél Kispestre?
Másfél évig tanítottam Londonban, és szerződésem lejártáig két fiam is ott tanult. Mikor hazajöttünk kiderült, itthon több középiskolában nem fogadták el a kinti gimnáziumi évet, ezért kerestünk egy olyat, ahol kedvezően számították be a londoni tanulmányokat, és a fiaim itt, a Képzett Polgárságért Alapítvány által működtetett iskolában befejezhették a gimnáziumot. Véletlenül találtam rá erre a gimire, amely később egyre több, szakszóval illetve speciális nevelési igényű fiatalnak adott esélyt az érettségihez. Ide először képzőművész, aztán zenész gyerekek kerültek, legtöbbjük a Snétberger Központból, és most már pár élsportoló is itt tanul. Az oktatás személyre szabott, a szolfézs órákhoz, zenekari próbákhoz, és az utóbb említetteknél az edzésekhez, versenyekhez igazodik, arra fókuszálva, ami a gyereknek a legjobban megy, de azt is fejleszteni kell nyilván, ami a legrosszabbul. Például, a matek órák időpontját egyeztetik a diákkal, de a megbeszélt időpontban ott kell lennie, mert különben hamar az intézményen kívül találja magát, és elveszti az esélyt a továbbtanuláshoz a művészeti egyetemeken is nélkülözhetetlen érettségi megszerzéséhez. Közben összehaverkodtam az igazgatóval, Kajos Lászlóval, aki nagyon nyitott emberke, és természetesen jazz zenészként fokozatosan emeltem ki beszélgetéseink során a műfaj a világ kulturális életében betöltött jelentős szerepét. Mivel Londonban egy hasonló típusú iskolában tanítottam másfél évig, és ebben az oktatási rendszerben szerzett tapasztalataim felkeltették érdeklődését, egy-két évre rá megkeresett, mert szüksége volt egy olyan emberre, aki össze tudja ezeket a gyerekeket fogni, tud a nyelvükön beszélni, és tudja őket zenetörténetre és elméletre, valamint zongorára tanítani, korrepetálni. Nos, ez lettem én. Azóta együtt dolgozunk, ebből kialakult egy olyan terv, ami már lassan megvalósul.
Ennek a tervnek a része a csütörtökön induló koncertsorozat is?
Igen, az igazgató a kultúrát és az oktatást jó ideje egybe akarta vonni. Miután tavaly az önkormányzattól megkapta a nyolcvanas évekig nagyon jól menő helynek számított Kispesti Vigadó üzemeltetési jogát, és megnyertünk egy pályázatot az NKA-tól, erre lehetőség nyílt. Terveink szerint későbbiekben a jazzen kívül a jelenleg szervezés alatt álló klasszikus és népzenei koncertek is beindulnak majd. Az oktatással úgy szeretnénk összevonni a koncerteket, hogy azokon nem csak a zenész diákok vállalhatnak feladatot. A rátermettek konferálhatnak, és moderálhatják a fellépőkkel a két részes koncert szünetére tervezett beszélgetést, a többiek akár megfesthetik, vagy más formában rögzíthetik élményeiket. Egyébként, a Vigadó mögötti modern épületben üzemelő iskolában profi módon felszerelt stúdió van, ahol a keverőpulton hangmérnöki ismereteket szerezhetnek, felvételeket készíthetnek, és az interneten továbbíthatják is a munkáikat.
Mely ágazatokat favorizálod művészeti vezetőként?
Aki ismer, tudja, mindenevő vagyok. A fősodor mellett képviselve lesz a latin, a fúziós, akár az avantgárd irány is. Az első pár koncert trióra lett élezve. Később lesznek nagyobb létszámú zenekarok, a színpad bírja, akár nagyzenekarok is felléphetnek. Ennek persze anyagi vonzata is van.
Technikai kérdés, a dob szállítása nehézkes, a zongoráé szinte lehetetlen…
Kajos László igazgatónak is ez volt az első kérdése. Jelenleg ugyan csak egy elektromos zongorával rendelkezünk, de inkább legyen egy tisztán szóló elektromos hangszer, mint a célra alkalmatlan akusztikus. Jövőre remélem lesz zongoránk, és a dobfelszerelés beszerzésével is megbízott. Igyekszünk minél előbb kedvezőbb feltételeket biztosítani a zenészeknek, hogy örömmel jöjjenek ide.
Miután egy ideje itt tanítasz, végeztél a helyiek körében egy kis közvélemény kutatást, van-e egyáltalán igény ezekre a programokra?
Úgy tűnik, igény van rá. Ez egy jelentős lélekszámú kerület, ahová mára nagyon sokan költöztek a város legkülönbözőbb részeiből. Szeretnék ők is helybe kapni a kulturális eseményeket, ahogy a belvárosi lakosok. A kispestieknek eddig utazni kellett a koncertélményért, most megfordítottuk, a zenészek fognak utazni Kispestre, és reméljük, egy-egy koncertre a belvárosból, és a budai kerületekből is érkeznek jazzrajongók. A helyszín tömegközlekedéssel is jól megközelíthető, a hármas metró Határ úti végállomásánál induló 50-es villamossal négy megállót kell menni. A koncertek hétkor kezdődnek, és kilenc körül befejeződnek, úgyhogy a visszaúttól sem kell aggódni.
A Tanext terasz koncertsorozatának első fellépője november 22-én, csütörtökön az Oláh Kálmán New Trió! (Oláh Kálmán – zongora, Orbán György – bőgő, Serei Dániel – dob).
Cím: Kispesti Vigadó – XIX., Fő utca. 22.
