Like a Child, i.m. Fábián Juli
Véletlenek pedig nincsenek. Ez a cikk is erre példa. Nem akartam munkaszerűséggel foglalkozni Karácsony előtt, inkább rendet raktam magam körül, hogy ne akadályozzon semmi a 2020-as szétszakadásban, amikor Maloschik Róbert főszerekesztő úr e-mailje érkezett. Azt kérte, hogy írnék-e valami személyeset, ami csak az enyém. Nem is értettem hirtelen a kérést, ezt meg is írtam azzal kiegészítve, hogy elküldtem neki a frissen látott, megrázó és felemelő Fábián Juli dokumentumfilm linkjét és megírtam, hogy éppen Weather Report-ot hallgatok. A válasz hamarosan megérkezett, hogy akkor ebben a sorrendben írjak: először a filmről, aztán a Weather Report-hoz kötődő élményeimről.
A zenekarról most nem írnék, de Juliról nem tudok nem írni, hiszen van olyan dolog, ami csak nekem van meg. Lerch István 60. születésnapja alkalmából rendezett MÜPA koncertjén Fábián Juli volt az egyik sztárvendég. Istvánnak köszönhetően az előadás előtt két nappal megtartott nagyzenekari próbán is fotózhattam a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Ez a próba nagyon oldott hangulatú volt a profi részvevők tudása, és Lerch István határtalanul kedves személyisége miatt is. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara mellett Balassa Krisztián karmester, Malek Miklós , Dékány Endre és Balogh Sándor, mint hangszerelők, és Lerch István állandó partnerei: Hrutka Róbert, Lattmann Béla, Szendi Gábor voltak jelen. Ebbe a társaságba érkezett először Tóth Vera, majd Fábián Juli is. Mindenki teljesen hétköznapi ruházatban volt, Juli megérkezésekor már Vera adta elő a dalait, de így is mindenki felkapta a fejét, amikor Juli belépett. Nagyon szerényen jelent meg, minden póztól mentesen, mégis olyan érzése volt az embernek, hogy kisugárzása az egész teremre hatással volt. És akkor még meg sem szólalt. Amikor felhangzott teljesen egyéni, mély tónusú hangja és tökéletesen felkészülve, hibátlanul előadta a számára áthangszerelt Lerch számokat, szinte kisütött a nap a stúdióban.
Ehhez a cikkhez küldök nyolc darabot az ott készült fotók közül, talán átjön az atmoszféra, amelyet Juli intelligens, érzékeny, okos személyisége teremtett maga körül. Ezen az alkalmon csak én fotóztam, teleobjektívvel, hogy ne zavarjam a munkát. A képek elkészültekor a szereplők nem tudták, hogy fotózom, mindenki nagyon természetesen viselkedett. A filmben is elhangzik többektől is, hogy Juli nem e földre való, szinte angyali énekesnő volt. De nem a sztereotip negédes megfogalmazás szerint, hanem a teljes életet élő, a körülötte lévő világ dolgaira reflektáló művész, akcionista értelmében. Szövegeit ő írta nem akármilyen minőségben. Énekével varázsolt és egy kicsit közelebb hozta a mennyországot.
Dormán László vajdasági születésű jazzfotós és újságíró szerint, ha csak jazzt énekelt volna és külföldön lett volna még ideje bizonyítani, a világ öt legjobbja között lenne a helye. Pedig Dormán nem ismerte a film megnézése előtt Fábián Julit, tehát véleménye friss és elfogulatlan. Lévai Balázs filmje nagyon szép, átgondolt, informatív. Dramaturgiai íve részletesen mutatja be a kreatív kisgyerekből érett művésszé váló énekesnő gazdag életútját. A megszólaltatott családtagok, barátok, tanárok, zenésztársak egészen közel hozzák a nézőhöz Fábián Julit. A tragikusan rövid élet nagy zenei örökséget és pozitív életszemléletet adott a következő zenészgenerációknak, zenehallgatóknak és Juli emberi nagysága felemelő élményt nyújt a film megtekintésével is. Aki lekéste az adventi sugárzási időpontot, próbálja meg elérni a több, mint egy órás filmet. Nagyon tartalmas, a Karácsonyhoz szépen kapcsolódó hangulatú alkotást láthat. Néhány információ ezen a linken elérhető:
https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/12/22?s=F%C3%A1bi%C3%A1n%20Juli&a=&tol=2019-12-20
