Jazzgitárosok az én szememmel – Mike Moreno
Nem olyan régen én is fel lettem kérve egy új sorozat elkezdéséhez Maloschik Róbert által. Jazz gitárosokat kell bemutatnom, ami egy kellemes feladat, hiszen egyébként is szeretnék megtudni minél többet a múlt és a jelen nagy gitárosairól.
A sorozat, melynek részei minden hónap harmadik hétfőjén kerülnek ki az oldalra, kezdetben kortárs jazz gitárosokról számolna be. Persze, nem akarom az olyan nagyságokat megkerülni, mint Wes Montgomery és Joe Pass, de talán izgalmasabb, érdekesebb lenne az olvasók számára olyan nevekről olvasni, amelyekkel talán még nem találkoztak.
Végül úgy döntöttem, hogy a legelső rész alanya Mike Moreno lesz. Indokoltnak éreztem azért is, mert ha valakinek most szemet szúr a játéka, az februárban meg is hallgathatja a Budapest Jazz Clubban a Kendrick Scott Oracle projekt tagjaként.
Saját elmondása szerint játékára főleg Freddie Hubbard, Wayne Shorter és Herbie Hancock voltak hatással, a gitárosok közül pedig Pat Metheny-t és Bill Frisell-t jelölte meg. A jelenleg 41 éves gitáros számtalan művésszel dolgozott már együtt. Olyan ismert jazz zenészekről kell itt említést tennem, mint Joshua Redman, Lizz Wright, Robert Glasper, Ambrose Akinmushire, Aaron Parks, Terence Blanchard, Wynton Marsalis, Gretchen Parlato, Kenny Garrett, vagy Ravi Coltrane.
Hazai viszonylatban pedig megemlíthetjük a 2018-as koncertjét a Tálas Áron Trióval a Müpa színpadán.
Zenekarvezetőként Moreno eddig hat albumot jegyez, amiket úgy érzem, meg kell itt említenem: „Between the Lines” (2007), „Third Wish” (2008), „First in Mind” (2011), „Another Way” (2012), „Lotus” (2015), „3 for 3” (2017) (a közreműködéseit azonban már sokkal nehezebb lenne felsorolni).
Ez viszont egyáltalán nem véletlen. Legelső alkalommal még Szegeden hallottam a nevét az akkori tanáromtól, Sövény Olivértől (akinek köszönöm, és akitől még jó néhány kortárs gitárosról hallhattam). Számomra a Kendrick Scott Oracle legutóbbi albumán nyújtott játéka is nagyon tetszik, csak úgy, mint a saját albumain hallható gitározás.
Nem feltétlenül a saját szerzeményei azok, amik megfognak, szimplán az, ahogy megszólal a hangszer általa. Igényes és minőségi gitározás jellemzi. Ha valaki első alkalommal keresne utána, nyugodtan ajánlom bármelyik albumát; illetve található egy 2016-os, Los Angeles-i koncertről készült felvételekből álló lejátszási lista, ami szintén nagyon jól sikerült.
Az tény, hogy Moreno játéka tartalmazza azokat az elemeket, ami a modern gitározást jellemzi. Technikás, rendkívül képzett, mindeközben mégis ízléses, és nem érezhetjük soknak. Nyilvánvalóan tisztában van a jazz gitározás múltjával is, ez nem lehet kérdés. Sokoldalú, soundja kellemes és van egy egyértelműen megfogható, körvonalazható irány, amit követ. Egyik nagy inspirációja, Pat Metheny mondta róla, hogy a játékában a hangokon túl az egész zenei hangulattal és szellemi háttérrel is meggyőzte, figyelemre méltónak tartja.
Az interneten rengeteg videó fellelhető a játékáról különböző felállásokban, interjúk, illetve workshopok is találhatóak, tippek gitárosok számára. Mindenkinek javaslom ezeknek a böngészését, nekem is érdemes lenne többet foglalkoznom velük!
Azok számára pedig, akik nem zenélnek, de tetszik nekik, amit hallanak, akkor koncertre menni lesz megfontolandó. A dátum még egyszer február 4-e, és a Budapest Jazz Club lesz a helyszín.
