A jazzélet újraindulásának első jelei Svájcban... avagy Thierry Lang és Francois Lindemann szólózongora, Chorus Klub, Lausanne, Svájc (2020. június 19.)
A „social distancing” szigorú betartása mellett (maszk, két méter távolság az asztalok között, cím és telefonszám leadása... stb.. stb.) három hónapos kihagyás után végre rendeztek újra egy koncertet a Chorus-ban. De ez csak egy egyszeri esemény volt (na jó, kétszeri, mert ugyan csak egynek indult, de a nagy érdeklődés miatt rendeztek egy második napon is egy koncertet), mert beköszönt a nyári szünet. Talán ősszel indul újra a rendes program a klubban (ha addig nem lesz második COVID-19 hullám, vagy Kína nem áll elő valami újabb vírussal).
Szóval: szólózongora, ketten a legjobbakból (az amúgy nem túl nagyszámú) svájci jazz-zongoristák közül. Thierry Lang (aki klasszikus zenei tanulmányokat folytatott eredetileg, de aztán meghallotta Bill Evans-t, és jazzre váltott... azóta is Evansot tartja legfontosabb példaképének) kezdte az estét; saját kompozíciókat játszott, többnyire balladákat. Aztán Francois Lindemann következett, aki gongokon és zongorán játszott, az ő rendkívül sajátos, perkusszív/avantgard/world music stílusában. Mellesleg ő is klasszikus zenéből indult, és amikor nem szólóban játszik, szokatlan kombókat szokott vezetni, többek között a Piano Seven projektet (hét zongoristával!, és néha még egy fúvós-szólista is csatlakozik hozzájuk...), a Nu-Bass projektet (amelyben a felállás zongora-oud-tabla-dob és két nagybőgő), és a Piano Quattro+ zenekart (négy zongora, elektronikus percussion, Casio keyboard, és muted trombita elektronikával, olyan „nilspettermolvaeresen”).
De ma este csak egyetlen zongora volt a színpadon... na meg a gongok. Saját kompozícióktól Corea és Brubeck dekonstrukciókig terjedt a remek program.
Amúgy, talán a nyári zenei élet nem lesz teljesen lenullázva Svájcban: Cully, Langnau és Montreux idén elmarad, vagy el fog maradni, de a St. Moritz-i jazzfesztivált meg fogják rendezni, és kinyitott a Birds Eye is Basel-ben.
