Szombat a Jedermannban
A Gáspár Károly Trió és vendégei muzsikáltak az egybegyűlteknek a Ráday utcában, július 25-én este 9 órától.
Sokáig kellett keresni azt a jelzőt, ami egy szóban leírja az estét… Annyi minden történt! Érdekes és izgalmas dolgok – de mit emeljek ki? Ez az! .. legyen a sokszínűség az.
Először is a trióhoz négy vendég kapcsolódott a koncert különböző részeiben. Gáspár Károly (zongora), Horváth Balázs (bőgő) és Varga Bendegúz (dobok) mellett a teljes programot végigjátszotta Raboczky Balázs (szaxofon) is.
A hirdetésekből tudhattuk azt is, hogy Viola Szandra is meghívást kapott, akivel egy igazán izgalmas performance-t építettek fel: Szandra verseit és egy novelláját hallgathattuk meg a kiegészült trió által megszólaltatott zenei környezetben. A jó stílusú, képekben gazdag versek tovább színesedtek a muzsika által is, és szinte észrevétlenül már el is telt az első félidő… Illetve, azért egy-egy standard-del keretezték a zenészek a műsort.
A szünet után újabb vendégek csatlakoztak, a koncert elején jam-ként felajánlott program azonban terjedelmében és minőségében is szép folytatása lett a hangversenynek. Munkácsi Ádám a fuvolájával állt be Raboczky Balázs mellé, és a két fúvós dallamhangszer érdekes párbeszédekre adott lehetőséget. Varga Bendegúzt Czirják Tamás váltotta a doboknál, tőle is hallhattunk néhány izgalmas megoldást a négyezős részekben.
A sokszínűség megmutatkozott az előadásokban is. A trió és vendégei kevés számot játszottak, azon belül viszont terjedelmesebb szólókra kapott mindenki lehetőséget. A ritmusszekció is igen aktív volt, tőlük is minden dalban hallhattunk szólókat, és nem is akámilyeneket! A virtuozitáson és a fantázián túl mindenképpen meg kell említeni azt az érzékeny figyelmet, amivel a zongoraszólók közben jelen voltak és kísérték-segítették Gáspár Károlyt. Gáspár „mindenről jut eszembe valami” Károly ugyanis tényleg játszott ezen az estén: asszociációi igen messzire elkalandoztak a standard-ektől, utalt klasszikus zenére, humorosan eltúlzott dolgokat, bátran átértelmezett karaktert, ritmust, metrumot… De a zenekar ment vele, és csodálatos dolgok szem- és fültanúivá váltunk ezáltal.
A közönségre is mondhatjuk, hogy sokszínű volt. Akadtak, akik csak egy kellemes szombati vacsorát kívántak elkölteni, és elfogadták ehhez a koncertet. Voltak, akik kicsit hangosabbnak is bizonyultak a kelleténél, ők a kocsma miatt érkeztek. És szerencsére képviseltették magukat azok is, akik igényes jazzt akartak hallgatni – ők értékelték a koncertet, amit ki is fejeztek tapsaikkal. A koncert vége felé befutottak az Opusból az esti koncert szereplői is, de ők már csak örültek a zenének, az esti nyugalomnak, és nem szálltak be a jam műsorába.
Hihetetlen, de éjfél után lett vége a hangversenynek… Hiába, jó társaságban elszalad az idő. Bízzunk benne, lesz mód a folytatásra.
