Esti mantra az Urániában
Szelevényi Ákos Porteleki Áronnal és Ajtai Péterrel meditált az Uránia nagytermében.
Lebegő gong-hangokkal, pici csengők csilingelésével vette kezdetét a Szelevényi Ákos vezette különleges meditáció. Az elsötétített terembe szépen lassan sétáltak be a muzsikusok a főbejáratok felől, Ákos pedig a leghátsó sorba ült le szaxofonjával, így tulajdonképpen bekerítették a közönséget. Az Uránia nagytermének különleges akusztikája van, így ez a csengettyűs, hosszúra elnyújtott bevezetés képes volt megteremteni egy belső zenei utazás sajátos előkészületeit, melyet csak tetézett az, ahogyan Ákos a természet hangait csalta elő hangszeréből.
Aztán szépen lassan, komótos léptekkel sétált a színpadra a trió. Ezen az estén a szabadzene két fiatal titánja volt Szelevényi segítségére: Ajtai Péter bőgős és Porteleki Áron ütős. Mindketten járatosak abban, hogyan használják hangszereiket a határokon túl, valamint egyenlően vették ki részüket a hangulat hullámvasút meglovagolásában és irányításában is. Szelevényi sok olyan pontot hagyott nekik, amelyben a közönség jobban beleláthatott abba, hogyan tudják átvenni az irányítást és saját képükre formálni a zenefolyamot bizonyos időkre.
A koncerten elhangzó hosszú meditációt sokféleképpen lehet értelmezni. A zene mindig a finom semmiből fejlődött katarzissá, aztán vissza a finom semmibe, a vázlatokat Szelevényi éneke, kalimba és indiai harmónium játéka rajzolta ki vékony vonalakkal. Ákos Ayler-es, Sanders-es alaptónusa felett kihallatszott a saját sound, a csőbe éneklés technikája pedig a természet hangjainak előhívása volt a zaklatott, vesztükbe rohanó témák feloldására.
Az Esti mantra című műsorban a közönség három nagyszerű szabadzenész szemszögéből merenghetett el a túlhajszolt és nem túl jó irányba haladó világ portréján.
