A jazz-élet visszatérésének ígéretes jelei Svájcban - 1. rész: „Tartalékos válogatottak” a Bird’s Eye-ban
Annak ellenére, hogy a COVID-19 fertőzöttek száma újra emelkedik (de szerencsére a halálesetek száma nem!), Svájcban a jazzélet valamennyire beindulni látszik. A Basel-i Bird’s Eye-ban például hétfő kivételével a hét minden estéjén tartanak koncerteket... igaz, csak egy drasztikusan csökkentett számú, teljesen szétültetett, maszkos, kissé kényelmetlen közönségnek. Ráadásul a meghirdetett zenekarok felállásait folyamatosan változtatni kell.
Például augusztus végén egy, az amerikai Jim Rodondi trombitás vezette zenekar volt meghirdetve: aztán mindent át kellett átalakítani; de mondjuk nem is bántam, mert egy fantasztikus, és a Jim-nél sokkal líraibb alkatú trombitás-szárnykürtös, a francia Stéphane Belmondo ugrott be Jim helyett. A zenekar többi részét a francia Olivier Hutman zongorista, az osztrák Bernd Reiter dobos, az olasz szaxofonos, Fulvio Albano, és az eredetileg meghirdetett Gary Smulyan helyére beugró holland baritonszaxofonos, Rik van den Bergh alkotta.
Aztán szeptemberben, többek között, a svájci gitárosok doyenje, Peter Eigenmann nonetje lépett fel. Ebben a zenekarban (ugyanúgy, mint az új lemezükön) eredetileg az amerikai trombitás Ken Cervenka játszott volna, de nem tudott Bostonból átruccanni (vagy csak 10 napos karantén árán, de azt nem vállalta); így a remek fiatal német trombitás Bastian Stein ugrott be helyette. A zenekart Trudi Strebi vezényelte; Peter, Trudi és a remek svájci szaxofonos, Carlo Schöb kompozícióit játszotta a zenekar. A teljes összetétel: Trudi Strebi - zenekarvezetés, Peter Eigenmann - gitár, Reto Anneler, Pius Baumgartner, Reto Suhner, Carlo Schöb - szaxofonok, Danilo Moccia - pozan, Henning Gailing - bőgő, Dominic Egli - dob.
Az októberi programból először a „Brossard-Frey Special Edition”-t néztem meg. Eredetileg azért lett volna a zenekar „special”, mert a svájci gitáros-dobos párost (Roberto Bossard – Elmar Frey) a kiváló amerikai zongorista, Mark Soskin, és egy remek francia bőgős, Gildas Boclé egészítette volna ki. De a vírus és a karantén közbeszólt, és így zongorán egy briliáns svájci zongorista, Jean-Paul Brodbeck játszott (aki, mint utólag kiderült, nagy barátságban van a „mi” Szakcsi Robinkkal, aki ugyebár nagyon sokáig élt és zenélt Svájcban); Rafael Jerjen bőgőzött (remekül!!); a zenekarhoz erre az egy alkalomra harsonán Adrian Mears is csatlakozott.
Aztán volt egy koncert múlt héten, amelyben kivételesen nem történt változás a felállásban. A Basel-i bázisú brazil gitáros Alieksey Vianna zenekara játszott Sergio Assad, Ralph Towner és saját kompozíciókat. A zenekarban az ugyancsak Basel-i Stephan Kurmann bőgős, a nemrég önkéntes svájcivá alakult (hosszas Barcelona-Basel ingázás után nemrég végleg ide költözött, és a baseli jazzkonziban fog most már folyamatosan tanítani) Jordi Rossy dobos/vibrafonos. Volt egy „Special Guest” is: klarinéten Gabriele Mirabassi játszott, aki régebben több brazil zenésszel, többek között Sergio Assad-dal is zenélt. Mirabassi-t ezek szerint, most az egyszer engedélyezte a vírus: úgy látszik, Olaszországból Svájcba most épp nincs karantén-kötelezettség.
Szóval, ha döcögve is, de megy a Bird’s Eye. Egyébként a legtöbb Bird’s Eye hangversenyt, a koncertek ideje alatt (kb. 20:30-23:30, egy szünettel) online is meg lehet hallgatni.
