Esperanza Spalding
Ez a cikk lesz az utolsó, amelyet a nagybőgősökről szóló sorozatomba írok, illetve ez lesz az utolsó cikk, amit 2020-ban írok. De örömmel jelentem be, hogy a következő évben egy új sorozatba kezdek (vagy úgy is mondhatjuk, hogy folytatom a jelenlegit), ugyanis ezúttal a basszusgitárosokról fogok írni. A sorozatnak a mostanihoz hasonlóan szintén 12 része lesz, illetve a megjelenések időpontja változatlanul mindig a hónap első hétfője. Én nagyon izgatott vagyok, és már most gyűjtöm az adatokat, információkat a kiszemelt művészekről. Az utolsó bőgős, akiről írni fogok nem más, mint Esperanza Spalding.
Esperanza Emily Spalding 1984. október 18-án született Oregon állam fővárosában, Portland-ben. A jelenleg négyszeres Grammy-díjas zenész igazi multiinstrumentaista: nagybőgőzik, basszusgitározik, énekel, valamint tanult hegedülni, oboán és klarinéton játszani. Mindemellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Játszott már Oscar- és Nobel-díj gálán is.
A felmenői anyai ágon írek, spanyolok, valamint amerikai indiánok, apai ágon pedig afro-amerikaiak. Zenei tanulmányait igen fiatalon, már öt éves korában elkezdte. Első hangszere a hegedű volt, amit követtek a már említett fúvós hangszerek, de végül a bőgő mellett kötött ki. Végzettséget a Portland State Uniiversity-n szerzett, ezt követően pedig felvételt nyert a Berklee Collage of Music-ra. Nem sokkal a végzése után már ugyanott tanított is (ekkor mindössze húsz éves volt).
Első albumát 2006-ban készítette. Az album a „Junjo” címet viseli. Saját dalok mellett többek között Chick Corea, Aruán Oritz, Francisco Mela, Jimmy Rowels, Egberto Gismonti, Manuel J. Castilla és Gustavo Leguzamón szerzeményei szerepelnek. Az albumon összesen kilenc dal szerepel, ezek közül a művésznő sajátjai a „Junjo” és a „Two Bad”, illetve Francisco Mela-val közösen írták a „Perazela”-t, Aruán Oritz-zal közösen pedig a „Loro”-t. A lemezt trióban vették fel a következő felállásban: Esperanza Spalding – bőgő, ének, Aruán Oritz – zongora, Francisco Mela – dob.
A 2006-os debütálás után sorra jelentek meg lemezei: „Esperanza” (2008), „Chamber Music Society” (2010), „Radio Music Society” (2012), „Emily’s D+Evolution” (2016), „Exposure” (2017), „12 Little Spells” (2018). Legutóbbinak 2019-ben kijött egy újrakiadott változata is. A 2018-as lemezen tizenkettő, míg az újabb verzión összesen tizenhat szerzemény hallható, melyek közül mindegyiket Esperanza Spalding írta.
Hazánkban eddig kétszer járt. 2006. szeptember 16-án a Közraktár Sátorban lépett fel triójával, amelyben Leo Genovese zongorázott és Rochelle Lyndon dobolt. Majd 2016. június 28-án a MomKultban szerepelt.
