A free jazz kiemelkedő alakjai - 15. rész - JOSEPH JARMAN

1960. december 21-e (éppen tavaly volt hatvan éve), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a "Free Jazz - A Collective Improvisation" című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene több évtizedre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Tizenötödik rész - Joseph Jarman.

Joseph Jarman 1937. szeptember 14-én született Arkansas-ban (U. S.). Chicago-ban nőtt fel, először dobolni tanult, majd  az Egyesült Államok hadseregébe belépve klarinétozni és szaxofonozni kezdett. Az ötvenes évek végén - kilépve a seregből - megismerkedett későbbi zenésztársaival: Roscoe Mitchell-lel, Malachi Favors-szel, Henry Threadgill-lel, és Anthony Braxton-nal. Aztán Muhal Richard Abrams zongoristával - és így együtt 1965-ben megalakították az AACM nevű szervezetet, ami magyarul azt jelenti: "Egyesület a Kreatív Zenészek Fejlődéséért".

Jarman munkássága szorosan összekapcsolódik a negyven éven át működő Art Ensemble of Chicago együttessel, amelyet külön, a következő hónapban mutatunk be.

JJ önálló pályafutása párhuzamosan zajlott a zenekaréval - most az előbbit követjük nyomon.

Első saját albuma 1967-ben jelent meg "Song for" (Delmark) címmel. Az ismertebb közreműködők: Fred Anderson (tenorszaxofon), Charles Clark (bőgő), és Steve McCall (dob). Ekkor Jarman még "csak" altszaxofonozott.

1971-ben Anthony Braxton és Jarman felvette a "Together Alone" (Delmark) című lemezt. Mindketten többféle nádfúvós hangszert használtak saját kompozícióik bemutatásához. Ezután JJ az "összes" szaxofonon, klarinéton és fuvolán hallható kiadványain - mellette még ütőhangszereken játszott, szövegeket mondott politikai tartalmakkal. és énekelt is időnként.

A hetvenes évek második felétől hosszabb együttműködést kezdett a dobos, ütőhangszeres Don Moye-vel. Ezen albumok közül hármat emelnék ki: "Black Paladins" (Black Saint, 1979), "Earth Passage - Density" (Black Saint, 1981), és "Calypso's Smile" (AECO Records, 1991).

Közben a műfaj (free jazz) több neves muzsikusával játszott még, néhány közülük: Don Pullen (zongora), Craig Harris (harsona), Marilyn Crispell (zongora), és Leroy Jenkins (hegedű) - mások mellett.

2004-ben jelent meg a "Poem Song (Joy in the Universe)" (Jazz), amelyet később többször kiadtak (más-más borítóval). Ekkor japán zenészekkel játszott JJ, akik bőgőn, koto-n és harsonán működtek közre ezen a lemezen - nagyszerűen.

Majd "Trio" (Melungeon, 2006) címmel egy kollektív improvizáció az utolsó Jarman alkotás (a saját neve alatt - co-leader-ként). Tatsu Aoki bőgőzik, Robbie Lynn Hunsinger fafúvós hangszereken játszik.

Jarman életéhez hozzátartozik, hogy a buddhizmus híve volt és az aikidó nevű japán harcművészetet gyakorolta hosszú évekig. Fő "mozgástere" azért az Art Ensemble of Chicago-hoz kötődik.

81 éves korában, 2019-ben hunyt el, légzési elégtelenség okozta halálát.

(A következő részben a fent nevezett együttes (AEC) történetét mutatjuk be.)