Juhász Gábor Trió koncert a Parker Jazz Klubban Balatonfüreden
Hosszabb kényszerszünet után folytatódnak a Parker Jazz Klub programsorozatai. A június 17-i első alkalommal Juhász Gábor és zenésztársai, Kovács Zoltán - nagybőgő; Jeszenszky György – dob; voltak a vendégek. Érdekességként meg kell említeni, hogy ez a koncert 2020-ban már kétszer elmaradt, mindkétszer a pandémia miatt, először tavasszal, majd másodszor ősszel. Emiatt is nagyon nagy várakozás előzte meg a jelenlegi koncertet.
A Klub életében is történt egy fontos változás: ettől az évtől a koncertek egy másik helyszínen, a Kisfaludy Galériában kerülnek megrendezésre, ami alapvetően, akusztikailag legalábbis mindenképpen egy szerencsésebb helyszín a korábbinál.
A fellépő zenekar egyébként is mostanában előnyben részesíti az akusztikus megszólalást, azaz a hangszerek minimális háttér hangosítással szólalnak meg, ezzel egy lényegesen természetesebb hangzást kölcsönözve.
Valami hasonló szellemben, illetve technikai megoldással készült egyébként a JG Trió legutóbbi zenei anyaga is, ahol a teljes lemezanyagot egyben vették fel, egy középen elhelyezett nagymembrános ribbon mikrofon segítségével, ami teljes mértékben azt az élményt adja, ami egy élő koncerten tapasztalható.
A koncert műsora jellemzően a már említett legutolsó album zenei anyagára épült.
Elsőként egy gyönyörű ballada szólalt meg, „My One and Only One” címmel. A második kompozíció címe „Alatskivi” volt, ami Észtország egyik taváról kapta nevét (Gábor édesanyja észt származású). Majd következett egy un. „ősbemutató” jellegű blokk, ahol Gábor három kompozíciója, az „Early Morning”, a „Noon” és az „Evening” egymást követően hangzott el. Érdekes volt érezni, tapasztalni a napszakok különbözőségeit, azok hangulatát, rezgéseit, aki erre fogékony, annak talán spirituális értelemben is élmény volt.
A műsor közepén Gábor egyik nagy elődje, a magyar származású, zseniális gitáros Szabó Gábor „Femme Fatale” című lemezén is megjelent Antonio Carlos Jobim szerzemény a „Zingaro” szólalt meg.
A műsor második részében egy Kenny Wheeler szerzemény, majd John Coltrane egyik ikonikus darabja az „Equinox” következett. Az Equinox jelentése nap-éj egyenlőség, és mint Gábortól megtudtuk, nem is annyira fantázia név, mivel Coltrane 1926. szeptember 23-án született, azaz az őszi nap-éj egyenlőség napján.
Ezt követően egy JG szerzemény hangzott el „Hinta” címmel, amelynek szintén van személyes vonatkozása, mivel Gábor a kertjükben található hintán szokott gyakorolni, másrészt a swing magyarul többek között hintát jelent. A koncert végén a „Good Night”, az „It Might as Well Be Spring” című Richard Rodgers darab, és legvégén a „Jólesik a bús szívnek” című dal.
Összességében elmondható, hogy a koncert maga, ahogyan többen a közönség közül is jellemezték, varázslatos volt. Gáborról tudjuk, hogy nagyon egyedi, felismerhető zenei világa, gitárjátéka van. Nem igazán motiválja már őt a kritikusok véleménye, teljes mértékben saját magát akarja adni és a közönségének muzsikál. A magas művészi színvonalú zene nem öncélú, gyönyörű harmóniákkal és melódiákkal díszített. Kollégái Kovács Zoli és Jeszenszky Gyuri pedig alázattal és saját zenei tehetségük maximális hozzáadásával tették teljessé és egyben feledhetetlenné a koncertet.
Az est szépségdíjasa Kovács Zoli egyedi építésű öthúros bőgője volt.
