Nagy Jancsa és társai a békéscsabai Meseházban
A Nagy János Trió volt a csabai meseházi jazz-csütörtök szombat esti vendége. (Pardon, a koncert nem a jazz-csütörtök, hanem a Köszönjük, Magyarország! égisze alatt futott.) Bár a főtéren a „Jég dupla viszkivel” szólt, így is negyvenöten (kutyástól) voltak kíváncsiak az extrém hármasfogatra.
Már a zenekar felállása is nagyon vagány volt: Nagy János (billentyű), Joubert Flóra (dob), és Frankie Látó (hegedű).
Műsoruk első etapja főként Debussy szerzemények jazzesítettet verzéire épült.
Mindezzel kapcsolatban Nagy János elmesélte, az általuk készített Debussy hanganyagokkal egyszer felkereste Bogányi Gergely zongoraművészt, hogy véleményezze, van-e értelme az átdolgozásoknak.
„Úgy voltam vele – folytatta –, ha nem tetszik neki, akkor nem folytatjuk. De hálistennek nem így volt; sőt, még pluszban darabokat is ajánlott.”
A muri középtáján megemlítette, noha nincs basszusgitárosuk, de olykor érzik a hiányát, de nem egyszerű egy jó bőgőst találni.
„És egyszer csak benéztem a gyerekszobába és találtam egyet” – teszi hozzá, miközben a góré elé hívta a kis-nagyfiát, Nagy Milánt. Majd az apukák szerénységével elárulta, Milánt most vették fel Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékére.
A vendégmuzsikussal lényegesen vastagabb volt a hangzás, a stílus is egy jazzesebb irányba fordult át. Frankie gyönyörű hangszerszólóin, Nagy János csudás harmóniáin kívül a gyertya a tortán, azaz Joubert Flóra domborítása volt. Szinte minden négyzetcentijét kihasználta a dobcájgnak – a verőkön kívül seprűt, filc üstdobverőt, valamint a tenyerét is használta.
Ütős cucc volt.
A zenések...
...és közönségük
