Utolsó nap a Synergy színpadon
Elérkeztünk a Debreceni Bor- és Jazz Napok utolsó napjához, a Synergy színpadon két együttes zárja a bulit: a Gáspár Károly Triót a W69 - Baló István Projektjének a rock hangszerelt verziója követi. Szép néhány napnak nézünk “utóba”, aki végig követte a koncerteket, biztos, hogy nem megy haza élmények, emlékek és érzések nélkül.
Gáspár Károly Trió
Rögtön vágjunk is bele az impressziókba, Gáspár Károly triója három teljesen különböző, és mégis együtt működő, különleges zenész együttese. A “mainstream jazz hagyományait” tiszteletben tartó formáció, ki-ki maga értelmezése szerint persze, hagyományos, kellemes szellőt fúj a fák közé. Tetszést jelző tapsok, a hangulatok és érzések követése - Gáspár már az elején belevezeti a hallgatót a zenés világába: szett lista nélkül, amit épp hoz az ihlet (megintcsak szele), és ez a koncepció nagyon illik a jazzhez. “Szett lista nincs, jó érzés garantált” - mondja Gáspár. És valóban, Gáspár egy pillanatra a következő szám előtt magába tekint, mindenki vár, majd mosolyogva jelzi társainak mit játszanak következőnek.
Gáspár láthatóan, de hallhatóan persze nem, hiszen csak a zongorája van hangosítva, énekel magának a játékát kísérve.
Egy virtuóz, mosolygós, cinkos bőgős brummog középen. Tapasztalataim szerint a bőgősök szeretnek olykor hátul, egy kicsit az árnyékban maradni, Jónás Géza stílusos, szinte (ha már a következő együttes szinte rock, éljünk ezzel a kifejezéssel:) front-emberes kisugárzást hoz magával, de azért a kamerától picit távol marad.
Bágyi Balázs a doboknál rendezett, ízléses játékot ad, a hangszerének tok készlete is ezt tükrözi: mindennek helye van és egy szakadás sincs a passzoló dob-tok készletén.
Tekintve, hogy a dobosok éjszakája van már negyedik napja, most már egyértelmű, hogy ide teljesen komolyan csak nagyon profi dobosokat hoztak és egy teljes palettát, variációt, felvonultatva a szakma változatosságát és szépségét.
A közönség gyarapodik, a bőgősnek orra vége felé csúszik a napszemüvege, ahogy egyre jobban elmélyül játékában. Jól érezzük magunkat.
Érdekesség: A koncert elején megtudjuk, hogy a zongora állvány megadta magát és Egri János Jr volt olyan kedves, hogy kölcsönöz egyet. Olyan jószívűek ezek a jazz zenészek.
Zenekari tagok:
Gáspár Károly – zongora, Jónás Géza – bőgő, Bágyi Balázs – dob
W69
Most viszont kapaszkodjon, meg az olvasó! Éles váltás következik… bár sajnos ezt szavakban nehezen fogom tudni átadni, úgyhogy igyekeztem a koncert hangulatát képekben megfogni.
Aki ismeri Baló István munkásságát, az tudja mibe vág bele, de biztos? Elvont, provokatív néhányaknak, katartikus élmény másoknak, és Baló Istvánnak pedig egy zenei elmélkedés elmúlt korokról (W, mint Woodstock), a világról, fiatalságról, érzésekről, kételyekről, félelmekről, szeretetről. Olyan is akad aki ezt is érti, rögtön négyen egy kis kupacban magasra feltartott kezekkel tapsolják meg Baló szavalását, amit a zenébe fon bele. Pont úgy néznek ki, mint akiknek a szívéből beszélt épp valaki.
Hálás közönség egyébként a debreceni, nyitott tekinteteket lehet látni a nézőtéren, figyelnek, érdeklődnek, tapsolnak, részt vesznek. Vannak, akik elmennek, lehet másra számítottak, máshol akadt dolguk, vagy csak “ennyi ebből elég volt”. Nem is rossz értelemben, hanem mert hajlamos az ember víziókat látni, ha sokáig elmélyed ebben a nagyon mély bugyrokból jövő zenében. Aztán ettől biztos van, aki megijed.
Más hangszerelésben is meghallgathatók Baló zenéi: klasszikus jazz hangszerekkel, hibrid módon is és 2 elektromos gitárral, valamint egy basszusgitárral, és egy dob felállásal. Na most a W69 a legutóbbi. A hangszerek választása lehetővé teszi, hogy valóban a régi idők rock zenéjét is belekeverjék. Kívülről az látszik, hogy nagyon élvezik a zenészek (a három gitáros testőr) ezt a játékot…, mert milyen leíró a magyar nyelv, játszanak a zenészek, komoly tudás alapjain is lehet játszani, nem csak komoran komolyan, de játszva. Nem szaporítom a szót, ha a zenész jól érzi magát a színpadon, akkor egy koncert nagyon rossz már nem lehet, élményeket, érzéseket fog átadni. Az ízlések és pofonok meg ki kinek teljes magánügye.
Zenekari tagok:
Várnai Dániel – gitár, Cseh Péter – gitár, Miskolczi Márton – basszusgitár, Baló István – dob
Zárás:
Baló István megköszöni Kozák Viktornak a szervezést, és őt magát is rövid beszédre buzdítja. Ami tényleg rövid lett, de kedves, laza, őszintén barátságos a hangulat.
Zárókép: Baló István dobfelszerelése, korábban a Stég színpadon: Éljenek a dobosok!
