A Piotr Wojtasik Quintet a 10. Polska Jazz Fesztiválon
A Mátyás utcai Opus Jazz Club már 10. alkalommal rendezi meg a Polska Jazz Fesztivált. Külön tanulmány tárgya lehetne a korábbi alkalmakkor itt jártak zenéjének és karrierjének tárgyalása. Most elégedjenek meg azzal, hogy inkább a feltörekvő zenészek, zenekarok voltak többségben, és ahogy már lenni szokott egyesek jobban, mások kevésbé lettek sikeresek a későbbiekben. A jubileumi, 10. alkalom viszont a már befutott együttesek seregszemléje négy napra elosztva.
A kezdés november 9-én volt Nikola Kołodziejczyk jazz-szvitjének bemutatásával, majd másnap a lengyel jazz színtér egyik kiemelkedő képviselője, a trombitás Piotr Wojtasik lépett fel quintet-jével. Az 58 éves Wojtasik nem ismeretlen a magyar közönség előtt, tavaly jelent meg például Oláh Kálmánnal közösen jegyzett lemeze, a „Mosaics”, valamint az Opusban is többször fellépett már Tóth Viktorral, sőt az utolsó, 2018-ban megjelent albumán („To Whom It May Concern”) Tóth Viktor is játszik nemzetközi együttesében.
A csütörtök esti koncerten lengyel zenészekből álló együttesével lépett fel, amelyben a bőgős Michał Barański hangszerén szintén a legjobbak egyike a Jazz Forum éves szavazását megnézve. Rajta kívül az együttes tagja volt még Marcin Kaletka tenor- és szopránszaxofonon, Łukasz Żyta dobon, továbbá az eredeti stílusú Michał Tokaj zongorázott.
A programfüzet szerint az együttes műsora a már említett „To Whom It May Concern” album anyaga, de mivel a zenekarvezető csak egy számot konferált (és ez nincs az albumon), valamint nem ismervén a lemez anyagát ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom.
Az első részben négy, a rövidebb második részben pedig három számot játszottak. Feltűnő volt az egyes szerzemények milyen széles hangulati skálán mozognak. A manapság sokszor hallható borongós skandináv hangulattól a szinte táncolható, vidám dallamig terjedt a lépték. Az együttes hangzása alapvetően a hatvanas évek zenéjéből eredeztethető, amire ráépül számos free elem, illetve modern hangszerelési megoldás. Tomasz Stańko világa pedig egy lengyel trombitás zenéjére akarva-akaratlanul is hatással van.
A zenekarvezető szóval és mozdulatokkal sűrűn látta el iránymutatással a zenekar tagjait, pedig összeszokott csapat benyomását keltették. Hatásosak voltak a trombita és szaxofon párhuzamos improvizációi, a zongora szokatlan módon épülő szólói. A bőgős kísérőként és szólistaként is igazolta a népszerűségi listákon elfoglalt helyét. Némi csodálkozást okozott azzal, hogy a kezdő számban egy dobverővel szólaltatta meg a hangszere húrjait, később azért megmutatta, hogy a szokásos módon is tud játszani.
Említettem, hogy a zenekarvezető egy szerzeménynek címét mondta be az este folyamán, mégpedig az utolsóét. Ez a 2006-ban megjelent, amerikai zenészekkel készített „We Want to Give Thanks” című CD-jének címadó szerzeménye volt.
A szám lemezen megjelent változata megtalálható a neten, de előre jelzem, hogy a meghallgatható énekes változat helyett a koncerten instrumentális előadásban hallhattuk a darabot:
https://www.youtube.com/watch?v=P93cL0FQxj0
A rövidre sikerült második rész után még reménykedtünk, hogy a kitartó tapsolás elnyeri jutalmát, de a zenészek már csak hangszerek nélkül jöttek vissza egy meghajlásra és egy rövid magyarázatra, ami szabad fordításban úgy szólt, hogy a késői időpontra tekintettel nem lehet tovább játszani. Jobb híján hazamentünk, de azzal a tudattal, hogy a lengyel jazz él és virul.
Ha már az írásban említésre került két lemez is Piotr Wojtasik előadásában, az érdeklődőknek megadom ezek elérhetőségét a világhálón. Jó szórakozást kívánok hallgatásukhoz!
To Whom It May Concern
https://open.spotify.com/album/3b0EhrHmtu47QQswnqrlcH
We Want to Give Thanks
https://open.spotify.com/album/6BekVnK9rDkswp0LCM3t5R
