Dupla akusztikus koncert a Magyar Zene Házában
A Magyar Zene Háza egyik programsorozata a „Város a Házban” nevet viseli és most éppen Veszprém az a bizonyos Város. Sok más zenész mellett két fiatal jazzmuzsikus is a veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult korábban, Ők és együtteseik adtak ízelítőt zenéjükből péntek este MZH Előadótermében. Ez az akusztikailag és méretileg megfelelő terem alkalmas erősítés nélkül is hangverseny megtartására, most is csak egy hangszer megszólaltatásához volt szükség az elektronika segítségére.
Szokatlan, de percre pontosan kezdődött az előadás, először a Sebestyén Patrik Sextet fellépésével. A zenekarvezető klasszikus zenészként kezdte muzsikusi pályafutását, csak később fordult érdeklődése a jazz felé. 2019-ben elnyerte az „Év Fiatal Jazz Zenésze” díjat, 2021-ben CD-je is megjelent „Colors of Fortune” címmel.
A Sextet összeállítása a következő volt:
Sebestyén Patrik – trombita, szárnykürt
Oláh Kálmán Jr. – szopránszaxofon
Farkas Zsolt – zongora
Stummer Márton – gitár
Miskolczi Márk – bőgő
Richter Ambrus – dob
Sebestyén Patrik szerzeményével a „Nalone”-nal kezdtek és összesen öt számot játszottak, melyek a trombitás és a szaxofonos Oláh Kálmán Jr. kompozíciói voltak. (Még további háromnak a címére emlékszem: Impromptu, Gongo, Donatella.)
A stílus, a hangzás ideálja az ötvenes-hatvanas évek zenéjére mutat vissza, de annál sokkal modernebb formában, hiszen sok minden fejlődött az elmúlt évtizedek alatt. Kitűnő hangszeres teljesítmények mutatták, hogy mindannyian képzett zenészek, az összhatás pedig mindenkit meggyőzött arról, hogy komolyan készültek a fellépésre. A gitár volt az egyetlen elektronikusan erősített hangszer, különben nem lett volna hallható. Ugyancsak csak gitár volt az, amely keményebb megszólalással, motívumokkal ellenpontozta a zenekar finom hangzását.
A fellépő két együttes egy zenekari tag, Richter Ambrus személyében kapcsolódott egymáshoz.
Ezt kihasználva, a dobos a Sextet többi tagjának levonulása mellett belekezdett egy dobszólóba, amely az új zenekar bevonulása alatt is folytatódott, majd átment az Uher-Győrfi Bálint Quartet kezdő darabjába, a post-coltrane hangzású „Ritual” című saját szerzeménybe.
A quartet tagjai a következők voltak:
Uher-Győrfi Bálint – tenorszaxofon
Egri János Jr. – zongora
Jónás Géza – bőgő
Richter Ambrus – dob
Akár be-bop témát, akár balladát, vagy filmzene feldolgozást („Charlie és a csokigyár”) játszottak, a hangszeres improvizációé volt a főszerep. Ebből mind a négyen kivették a részüket, egyenrangú zenészek játszottak a csapatban, az elmúlt években mindannyian több zenei verseny győztesei is voltak. Az egy órás programjukban két-két Uher-Győrfi Bálint és Egri János Jr. szerzemény mellett két standard is elhangzott. A „Charlie és a csokigyár” feldolgozása mellett Thelonious Monk „Evidence” című darabját hallhattuk.
Az est végén az Uher-Győrfi Bálint Quartethez csatlakozott egy szám erejéig Sebestyén Patrik szárnykürtön és így játszották el Freddie Hubbard „Little Sunflower” szerzeményét.
Élvezetes koncertek voltak, magas szintű ízelítő a húszas éveikben járó korosztály felkészültségéből. Biztató a magyar jazz jövője, sok sikert nekik a további pályájuk során.
