A jazz harsonázás nagyjai – 12. rész: Melba Liston
Egy éves sorozatunk végén szeretném megköszönni az olvasók figyelmét és a főszerkesztő Maloschik Róbert felkérését, türelmét! Elég mozgalmas év van mögöttem, volt olyan rész, amit hazai turnébuszban, vagy épp külföldi koncertkörúton írtam meg, de a felkészülés során magam is sok újat tanultam ezekről a nagyszerű harsonásokról!
Az utolsó részre hagytam a “tövisek közt a rózsát”, felsorolásunk egyetlen hölgy tagját. Melba Liston üdítő színfolt a jazz harsonázás történelmében. Napjainkban már természetes, hogy hölgyek is kiemelkedően játszanak rézfúvós hangszeren, elég, ha Andrea Motis, Bria Skonberg trombitásokat, vagy Gunhild Carling, Rita Payes, Carol Jarvis, Kalia Vandever harsonásokat említjük.
Nem volt ez mindig így, már csak emiatt is különlegesség záró epizódunk főszereplője.
Melba Liston 1926-ban született Kansas City-ben, Missouri államban. Ő volt az első női muzsikus, aki a kor élvonalbeli bigbandjeiben játszott.
A különleges tehetségnek számító afro-amerikai kislány 7 éves korában, édesanyjától kapta első harsonáját. Autodidakta módon kezdett tanulni, a gitáros nagyapja útmutatásaival, akivel spirituálékat és folk dalokat játszottak.
10 éves korában Los Angeles-be költözött a család, az új osztálytársai között volt Dexter Gordon, és hamarosan Eric Dolphy-val is összebarátkoztak. Ifjúsági zenekarokban játszott, majd 1944-ben Gerald Wilson bigbandjében lett tag.
1947-ben korábbi osztálytársával, Dexter Gordon szaxofonossal készített lemezt, majd 1948-ban a Dizzy Gillespie Big Band tagja lett.
Hamar híre ment, így nem kellett sokat várni és a Count Basie Big Band-ben, valamint Billie Holiday zenekarában is játszott.
A hirtelen jött siker, nyüzsgés és a turnék viszontagságai egy időre elriasztották a zenész élettől, 3 évig inkább csak tanított, majd egy civil állást vállalt Hollywood-ban.
1956-ban tért vissza Gillespie zenekarába, majd felvételt készített Art Blakey Jazz Messengers formációjával.
Később egy 5 tagú női együttest alapított, majd 1959-től Quincy Jones zenekaraival dolgozott együtt, így jutott el Európába is.
A kollaborációk listája igen nívós és hosszú, együtt játszott a kor népszerű szólistáival, mint Clark Terry, Ray Charles, vagy épp Joe Sample.
Időközben ismert lett kiváló hangszerelő képessége is és újra fontos lett a tanítás is az életében, a 70-es években Jamaica-ba költözött, ahol 6 éven keresztül volt zenei oktató.
A harsonázásról 1985-ben, egy stroke után kellett lemondania, de a hangszerelést ezután is aktívan gyakorolta.
1999-ben, Los Angeles-ben érte a halál, zenei öröksége és kiemelkedő személyisége az újabb generáció minden tagjának inspiráló lehet, de a hölgy muzsikusoknak talán még egy kis adalék, hogy nem csak az énekes poszton lehet valaki elismert és sikeres.
