A Budapest Improvisers Orchestra jazz sétája az Olof Palme sétányon – Bemutatkozik új gyakornokunk, Kessler Emma
Október 1-én felhívást tettem közzé újságunkban „30 év alatti gyakornokok jelentkezését várjuk” címmel. És már is itt az első delikvens. S mivel nekem személy szerint tetszik az átküldött írása és a képek is, így azonnal gyakornokká nyilvánítottam! – A szerk.
Mikor az ember egy kicsit diszorientáltan keresi a hazavezető utat egy Várallyay Petra Trio koncert után, a legkevésbé sem számíthat rá, hogy egyszer csak belebotlik Ajtai Péterbe és a nagybőgőjébe, majd valahonnan a virágágyások mellől furulya szó hívja közös „meditációra” és egy rövid, de annál különlegesebb sétára a hangok világában.
A Budapest Improvisers Orchestra (BIO) már felépítésében is egyedi, tagjai között zeneszerzőket, kortárs zenét játszó klasszikus zenészeket és a free jazz képviselőit is megtaláljuk. A klasszikus és jazz zene határainak feszegetése mellett, az ensemble nyitott formájú műveket és szabad improvizációkat játszik. A pandémia alatt készült „Free Form” című koncertvideójúk a szabad improvizációt csavarta egy kicsit meg, helyszínspecifikussá téve azt.
(A videó itt tekinthető meg: (4) Budapest Improvisers Orchestra: Open Form #1 - YouTube)
Ebből a főleg online térbe szorított kísérletből nőtte ki magát egy élő koncertsorozat, melynek legutóbbi tagja „A Midsummer Night’s Walk” az Olof Palme sétányon varázsolta el a járókelőket.
Azok, akik a furulyaszóra történő ráhangolódás után is követték a sétát, a Zene Háza melletti kisdombon meghallhatták Tara Khozein szopránját Kováts Gergő szaxofonista kíséretével.
Kihasználva a szabadságot, amit a csak az énekhanggal való zenélés ad, Khozein mozdulatsorral erősített rá a hangja által kiváltott hatásra, egy kicsit megidézve a fizikális színházat.
Kováts Gergő vezetésével érkeztünk el következő állomásunkra. Itt a disszonancia kezdett kellemesen nyomasztó lenni. Váczi Dániel glissotar játéka sokat hozzá tett az élményhez, ahogy a tér egyre nagyobb kihasználása is, ekkor már a Zene Házának tetejéről is hallható volt szaxofon és énekhang, hátulról pedig lépésről lépésre hangosabb síp szólt (direkt vagy véletlenül keveredve a Zene Házának játszóteréről jövő zenélő játékok hangjával).
A síp tulajdonosa Rubik Zoltán vezette a közönséget tovább Gyárfás Attilához, akinek - szokás szerint zseniális - dobszólóját hallhattuk.
Zárásként a zenészek gyűrűt formáltak a közönség körül, megszólalt Rubik Zoltán zongorája és a lépcső fölötti nagy márvány kockáról Ajtai Péter nagybőgője is, a minden irányból ránk zúduló zenében ismét megkértek mindenkit, hogy csukja be a szemét és fokuszáljon csak a zenére és meditáljon.
Ezzel nem csak a séta, hanem a koncert programja is „körbe ért”, bár nem sokaknak akaródzott kiszakadni a fények és az egyedi zene világából.
