The Next Generation — 13. rész: Székely Márton

Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.

1. Milyen formációkban játszol?

Jelenleg három zenekarnak vagyok a tagja.

Az egyik a Shakar Trio, ami prioritás, szerelemprojekt. Négy és fél éve játszunk és írjuk a számainkat.

A Budapest Afro Ska Orchestra pedig 2025 márciusában indult. Izgalmas ebben a sok fős zenekarban dobolni. Teljesen máshogy kell hozzáállni, mint mikor három ember játszik együtt. Senkire nem mondható, hogy ne lenne fontos része a zenekarnak, meg vagyunk becsülve. Amit játszom, attól érzem, hogy előrehalad a hangzás.

A harmadik a Hakumba, amiben perkázom, tehát kongákon, gongokon, shakeren játszom leginkább. 2025 végén szálltam be párszor helyettesíteni. Az első pillanattól tagként, sőt, családtagként voltam kezelve. Emiatt is működött egyből. Ez egy kiforrott, profi 7 éves zenekar. A helyettesítések után 4-5. koncertünk már a Budapest Parkban volt. Sosem gondoltam volna, hogy azzal a zenével, amit játszom, eljutok majd oda. Nagyon szeretek perkázni, főleg mert jól megtaláljuk egymást a dobossal és mivel az ütőhangszerek felnyitják a szemem. A dobfelszerelésen van egy megszokott hangzás, ami benne van az izommemóriában. Ennek komplementere a percussion. Jó dallamhangszer is és dinamikában halkabb, mégis kiszól, ha szünetben üt az ember.

2. Mi az első emléked a dobról?

Apukám dobos, mindig is dobolt, amióta élek. Nekem is volt lehetőségem játszani a hangszeren. Nemrég találtam egy képet, ahol dobolok két ütővel, de a pergő magasabb nálam. Mindig is voltak hangszerek a lakásban: gitár, zongora, dob, cajón, csörgő, furulya, mindenféle. Tudtam válogatni, sosem volt idegen az, hogy valamin megszólaltatok egy hangot.

3. Hány hangszeren játszol?

Bármelyik hangszeren lehet dobolni, ilyen szempontból zongorázni is tudok. Szakmai szempontból viszont nem. A dob mindig is velem volt. A COVID alatt felkaptam a gitárt és elmentem azután gitártanárhoz. Bluest játszottam, majd Czitrom Ádámhoz kezdtem járni és mondtam neki, hogy jazzt szeretnék tanulni. Csináltam kis projekteket később, hogy felvettem magamnak dalokat és lett belőle egy bossa nova groove dallammal. Bármilyen ütős hangszert dobnak minősítek és megpróbálok rajta játszani. Basszusgitározni is tudok egy kicsit. A húros, pengetősökkel viszonylag jól megy. Megtanultam azt a koordinációt, hogy pengetek és lefogom a húrt. Egy ideig volt otthon klarinét, azalatt minimálisan megtanultam a nádat és a megszólaltatást. Waldorfos voltam, ott rengeteg hangszerrel találkoztam, például furulyával, lírával.

4. Mikor volt az első fellépésed?

Az iskolában egy-két osztálytársammal és egy apukával, aki basszusgitározott, játszottam először koncerten egy bazárban. Emellett rengeteg tábortűzi gitározásban, csörgőzésben, zenélésben volt részem. Sok alapozást adott.

5. Miben más érzés, mikor klasszikus zenét hallgatsz, mint mikor jazzt?

A klasszikus zene is hatással van rám, maximálisan értékelem. Viszont másképp hallgatom, mint aki tanult klasszikust. Nem voltam benne ebben a világban, viszont egy saját világot kiépítettem. Viszont a jazz sem volt kezdetektől az életemben. Nem abban nőttem fel, alapvetően rockzenét hallgattam otthon CD-n és bakeliten, pl.: Pink Floyd-ot, Jimi Hendrix-et. Úgy ismerkedtem meg a jazzel, hogy a konzi előtt egy évvel választottam ki, hogy ezt szeretném tanulni. Chet Baker volt az egyik első jazz-zenész, aki hatott rám. Sokat hallgattam Django Reinhardt Gypsy Jazz-t.

6. A színpadon szeretsz jobban lenni, vagy gyakorlásnál érzed magad otthon?

Valahol a kettő között. A legjobban azt szeretem, mikor a zenekarban egy ötletet játszunk és hallgatjuk, hogy merre tart, mi lesz az útja. Puzzle-részeket rakunk össze. Mikor a dalszerkesztésben megszületik egy koncepció, pl.: eljátszottuk hétféleképpen, és kitaláljuk, hogy a nyolcadik verzió lesz. Szeretem a folyamatot, hogy hogyan lesz az egészből mű, vagy kell-e hozzá még egy gondolat. Struktúrai szinten, vagy textúrákban, vagy groove-okban, vagy hangszerelésben nagyon szívesen hozzáteszek.

7. Mik az inspirációid improvizáláshoz?

A jelenlét az egyik leghangsúlyosabb dolog. Az sem jó, mikor túlságosan a másikra figyel az ember, vagy fordítva. A kettő között kell megtalálni az improvizációt. Akkor érkeztem meg, mikor már nem azt figyeltem, hogy hogyan szól a dob meg a zongora, hanem a tér, ahol vagyunk, hogy szól. A képek a falon, az ajtó, az üveg. Akkor érkezem meg igazán, mikor az ujjam hegye kiér a tér összes porcikájáig. Olyankor tudom kicsit kívülről hallgatni magamat, szinte már nem is én játszom. Az esztétikát nagyon jól lehet olyankor érvényesíteni és közben humorizálni és komoly dolgokat is elmondani a hangszeren. Nagyon inspirál, mikor sikerül elmeállapotban olyan helyre kerülnöm, hogy nem tudom, hol vagyunk, de megteremtettünk egy audióélményt. És ennek nem csak akkor része a zenész, mikor játszik, hanem mikor kiszáll, de mégis fejben benne marad.

Nagyon szeretek kötetlenül improvizálni. Van egy barátom, akivel rengetegszer az improvizáción át kezdünk beszélgetni. Játszunk egymással és reagálunk, majd egyszer csak eljutunk valahová. Más, mint az a fajta zenélés, mikor lemegy az ember a próbaterembe összerakni valamit, hanem ez kommunikáció, gondolat- és érzéscsere, közös jelen. Viszont nagyon szeretem, mikor a próba elején van egy kis improvizáció.

A zenében való gondolkodás fontos nekem improvizációnál. A matek alapú, rendszerszintű szóló az elmúlt időben idegen volt számomra. Inkább valaki egy a-mollon játsszon 10 percig, viszont azt minden porcikájával élje át. Érezzem azt, hogy a jelenben van, és azt játssza, ami jön belőle.

8. Mit gondolsz a mesterséges intelligencia fejlődéséről a jazzben?

Ha találkozom AI-generált zenékkel, hiányzik belőlük a zene. Számomra annak van értéke, ami megismételhetetlen. Nekem a zene az emberről és a természetről szól.

9. Mi inspirál a folyamatos megújulásra?

Mindig van valami, amit véletlenül játszom, valamilyen dallamot elkapott a kezem. Találkozom új zenészekkel, zenékkel, koncertekkel, ahol mindig találok meglepetést. A megújulásra nem is feltétlen kell inspiráció, mert sosem tudom ugyanazt kétszer eljátszani. Ez tart mozgásban.

10. Mik a terveid a jövőre nézve?

Zenével szeretnék foglalkozni. Nehezebb, mivel most nem vagyok diák, de ennek ellenére rengeteg zenét tanulok zenésztársaimtól. Ebben a félévben spanyolt fogok tanulni. Egy olyan intézményt szeretnék találni, ami önmagában inspirál. A Bartók Konzi ilyen volt, ez az első zenei élményem intézményben.

A zene egy részét lehet tanulni, egy részét viszont érezni kell. Nem technika, eszköztár kell hozzá, hanem érzés és szabadság. Azt a részét tábortűznél, vagy népzenészektől lehet tanulni például. Népzenével is szeretnék foglalkozni a későbbiekben.

11. Érzed-e, hogy a jövő jazz-zenét meghatározó generációjához tartozol?

Nem feltétlen tartom magam jazz-zenésznek, inkább szeretnék zenész lenni. Nagyon szeretném értékesen eljátszani a standardeket is, de ugyanúgy szeretnék játszani afro-beatet, latinót, rockot, vagy bármit, ami épp megfog. Azt látom, hogy a velem egyidős zenészek közül sokan rengeteg munkát tesznek bele. Számtalan olyan zenésszel játszom, akiket nagyra becsülök. Talán onnantól, hogy együtt játszunk és ők is elfogadnak, én is a része vagyok ennek a generációnak. Viszont ezt nem emelném ki, hogy ez a jazz generációja, hanem ennek a zenész korosztálynak nagyon szeretnék a része lenni. Sokszor inspiráló másoknak, amit csinálok. Ez a legszebb része. Tudok átadni egy ütéssel valamit, amiből érzés lesz és így eljut másokhoz.