White, Peter: Light of the Day 2026. szeptember 25., Szili Róbert
Peter White – Light of the Day (Lobster Music)
A következő lemezmustra tárgya egy kiváló angol gitáros, Peter White 2025-ben megjelent albuma, a Light of the Day”.
A gitáros-zeneszerző nemrégiben ünnepelte 72. születésnapját, tehát már hosszú karrier áll mögötte. Tulajdonképpen ez az album egyfajta mérföldkő, ünneplése 50 éves zenei munkásságának.
Peter White Angliában (Leeds) született, majd később Los Angeles-be költözött. A zene, a gitározás már 9 éves korától érdekelte. Hatottak rá az akkori könnyűzenék, mint pélául a Beatles, majd blues előadók és végül a jazz ikonjai következtek (Joe Pass, George Benson, Pat Metheny…). Végül nem gitározni, hanem zongorázni tanult. Hosszú évekig zongoristaként zenélt Al Stewart énekes mellett, de a gitározás ott lappangott, és egy stúdiómunka során minden megváltozott, amikor egy dalban nylon húros gitáron kellett játszania. A hangszeren megtalálta magát, és a smooth jazz ismert alakjává nőtte ki magát. Olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Bob James, Grover Washington Jr., Dave Sanborn, Rick Braun, vagy éppen a jelen albumon Ernie Watts.
Fő hangszere a nylon húros gitár. Mivel magam is nagy kedvelője és aktív használója vagyok ezeknek a hangszereknek, különösen nagy érdeklődéssel hallgattam a lemezt. Azt még érdekességképpen megemlíteném, hogy Peter White a nylon húroson is pengetőt használ, nem úgy mint a klasszikus gitárosok, vagy a jazzgitárosok közül Earl Klugh. A koncerteken speciális gitárt használ, Paul McGill Super Ace modelljét, amiből négy darabot is birtokol (a lemezborítón nem ez szerepel).
Magáról az albumról elmondható, hogy eléggé egységes, kidolgozott. A gitár hangját bőséges szintetizátor jelenlét támasztja alá. A hangzás a zenei alap tekintetében nem akusztikus jellegű, inkább számítógépes termék, a napjainkban megszokott stúdió hangzással, kiváló minőséggel. A dalok alapvetően nincsenek túlbonyolítva, sok esetben 2-3 harmóniás egységek ismétlődnek, de szépen építkezve. A szólók is a smooth jazzre jellemzően kötöttek, nem nagyívűek, nem “megfejtősek”, szinte téma jellegűek. A dinamika nem nagy kilengésekkel van jelen.
A lemezen tíz szám található. Ezek mindegyikének elemzésétől eltekintenék, de talán néhány jellemzőt, érdekességet érdemes megemlíteni.
Például az első, lendületes darab, a “Catalonia” ténylegesen hordozza azt a hangulatot, amelynek eredete a szerző egy korábbi spanyolországi tartózkodáshoz köthető.
A “Cityscape” egy nyugodtabb tempójú szerzemény, melyben szárnykürtön közreműködik Rick Braun. A gitár és a szárnykürt párbeszéde a szám végére ismétlések sorával kiteljesedik.
A gitáros szerző nem csak gitáron, hanem harmonikán is játszik, ahogy azt a “Carefree” hátsó szólamaiban, illetve a gyönyörű balladában a “Till I See You Again”-ben is hallhatjuk. Utóbbi dalt elhunyt barátjának írta.
A melankóliát alaposan feloldva az “Overdrive” című szerzemény a következő. Címéhez méltóan sodró, már-már rockos zenét hallhatunk.
A közreműködők sorát folytatva hallhatjuk Vincent Ingala szaxofon játékát az érzelmes húrokat pengető “I Love You Still” című darabban.
Ha már szaxofon, ki kell emeljem az “Enchanted” című számot, amelyben Ernie Watts játékát élvezhetjük. Ez a darab már csak azért is kilóg kissé a sorból, mert a finom latinos lüktetésű alap ezúttal jóval akusztikusabb megszólalású, a basszust például bőgő hozza gyönyörű hangon.
A dalok nem egyidőben íródtak. A címadó és egyben záró szám a “Light of Day” például a COVID időszakhoz kapcsolódik. A reményt, pozitivitást kifejező dallamok, harmóniák nem csak erre a számra jellemzőek, az egész albumon tetten érhetőek.
Összegezve, egy nagyon jó hangzású, kellemes albummal gazdagodott a smooth jazz zenei világa. Azoknak, akiknek a műfajon belül az akusztikus gitárhang közel áll a szívéhez, különösen tudom ajánlani ezt a hallgatnivalót!
