Kikkel beszéltem? – 12. rész: Victor Bailey és Omar Hakim (1995. június 1. – Petőfi Csarnok)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Élőben először 1995. június 1-én láttam a ’80-as évek eleje-közepe Weather Report-jának ritmusszekcióját, Victor Bailey-t (1960-2016) és Omar Hakim-ot (1959), a Petőfi Csarnokban, mikor is -akkor még a Petőfi Rádió egyetlen státuszos jazz szerkesztőjeként- Fejes Imre riporterrel az előzetes megbeszélés szerint megérkeztünk a „soundcheck”-re.
Imi a koncert szervezőjével, Brády Mártonnal telefonon megbeszélte, hogy mehet már a „soundcheck”-re is, de rólam szó sem volt. Ti. BM enyhén szólva utált engem…
Nos, az ajtó előtti biztonsági őr nem akart beengedni bennünket a terembe, üvöltözés lett a vége, majd mikor mégis bementünk, a benti őr a pisztolyára mutogatva szépen kérlelt bennünket (húzzatok ki innen a pi…ba!), hogy hagyjuk el a termet.
Erre leugrott a színpadról Victor Bailey, majd Omar Hakim is és kedvesen leteremtette (fuck ya!) a biztonsági őrt.
Sőt, mi több a koncertszervező őrjöngése ellenére kijöttek velünk a PeCsa udvarára nyilatkozni. S mivel Imi nem igazán volt járatos a jazzben, így ott az udvaron diktáltam le neki angolul a kérdéseket. Ezen Victor és Omar jókat nevetett. De azt is megkérdezték, hogy miért volt olyan feszült a légkör bent a teremben. Mondtam nekik: „The promoter is a dickhead!” Ezen már hangosan röhögtek…
A riport elkészült –később le is ment a Petőfin!-, utána mi elhúztunk, mint a vadlibák. Victor és Omar meg visszament „soundcheck”-elni.
(Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy 2011-ben a jubileumi Debreceni Jazz Napokon már a Trio of OZ tagjaként-vezetőjeként léphetett fel Hakim az ajánlásomra. Mivel én voltam a konferanszié, már a koncert előtt felmutattam a CD-t, majd a végén azt találtam mondani a szedelőzködő közönségnek: „Addig senki se merjen hazamenni, amíg nem vett ebből a lemezből!”. Nos, a 350-400 fős tömegből 66-an vették meg a lemezt. Omar és felesége, a zongorista Rachel Z azt mondta, hogy ez az ő esetükben világcsúcs, és addig-addig hálálkodtak, míg nekem adták a „mutatványpéldányt”.)
